Mit tegyek, ha a gyerekeim semmibe vesznek és semmibe se néznek?

Van egy 15 éves lányom és egy 12 éves fiam, mindkettő tervezett gyerek volt, de már hosszú ideje azon gondolkozom, hogy jobb lett volna, ha nem vállalom őket, már évek óta nem lelem bennük semmi örömöm, csak bánatot tudnak nekem okozni.

Tudom, kamaszodnak, de hogy ennyire? Nem szólnak hozzám, durváskodnak velem, szégyellnek engem, minden bajuk van, ha meg kell ölelniük engem, és ez nagyon bánt és stresszelek miatta. Ha bemegyek a szobájukba, már jönnek, és rámkiabálnak, hogy: ,,Mi van már?'' Ha megkérem őket, hogy öleljenek meg vagy pusziljanak meg, akkor olyan mélaundorral teszik, hogy az leírhatatlan, és mellé még a lány odamondja, hogy halljam: ,,Jaj már!'' Nekem is volt egy olyan időszakom, amikor szégyelltem a szüleimmel menni valahova is, de nem mutattam ki semennyire, ők meg nagyon kimutatják. Múltkor is megkérdeztem a fiamat, hogy nem megyünk-e el sétálni az xy felé, erre mondta, hogy nincs kedve. (Direkt mondtam xy-t, mert az nem egy forgalmas utca) Ezzel nem is lett volna semmi baj, ha nincs kedve, hát akkor nincs. De 5 perc múlva (nem túlzok, tényleg 5 perc múlva) megkérdezte, nem mehetne el a barátaival valahová. Hát komolyan mondom, szégyen vagy nem szégyen, miután elment, én sírva fakadtam. Olyan korban vannak, amiben valamilyen szinten normális, hogy ciki anyuval menni, de hogy ennyire?

Az apjukat nem szégyellik, a lányom még focizni is le szokott menni a sportpályára vele, pedig ő tipikusan az a hétvégi apuka.

Már nem egyszer és nem kétszer volt az, hogy leültettem őket, beszélgetni, de nem mondtak nekem semmit.

Úgy érzem, megbuktam, mint anya. Tudom, nem normális dolog ezzel jönni, de én szültem őket, én szoptattam őket, én ápoltam őket, amikor betegek voltak, én neveltem őket, én rohantam értük munka után az iskolához, én ültem munka után órákon keresztül a könyv felett és segítettem a házifeladatukban amikor szükség volt rá. Erre fel az apjuk az isten, aki sose csinált semmit, és letud mindent annyival, hogy hétvégén elmegy velük focizni.