Mit tegyek, ha a gyerekeim semmibe vesznek és semmibe se néznek?
Van egy 15 éves lányom és egy 12 éves fiam, mindkettő tervezett gyerek volt, de már hosszú ideje azon gondolkozom, hogy jobb lett volna, ha nem vállalom őket, már évek óta nem lelem bennük semmi örömöm, csak bánatot tudnak nekem okozni.
Tudom, kamaszodnak, de hogy ennyire? Nem szólnak hozzám, durváskodnak velem, szégyellnek engem, minden bajuk van, ha meg kell ölelniük engem, és ez nagyon bánt és stresszelek miatta. Ha bemegyek a szobájukba, már jönnek, és rámkiabálnak, hogy: ,,Mi van már?'' Ha megkérem őket, hogy öleljenek meg vagy pusziljanak meg, akkor olyan mélaundorral teszik, hogy az leírhatatlan, és mellé még a lány odamondja, hogy halljam: ,,Jaj már!'' Nekem is volt egy olyan időszakom, amikor szégyelltem a szüleimmel menni valahova is, de nem mutattam ki semennyire, ők meg nagyon kimutatják. Múltkor is megkérdeztem a fiamat, hogy nem megyünk-e el sétálni az xy felé, erre mondta, hogy nincs kedve. (Direkt mondtam xy-t, mert az nem egy forgalmas utca) Ezzel nem is lett volna semmi baj, ha nincs kedve, hát akkor nincs. De 5 perc múlva (nem túlzok, tényleg 5 perc múlva) megkérdezte, nem mehetne el a barátaival valahová. Hát komolyan mondom, szégyen vagy nem szégyen, miután elment, én sírva fakadtam. Olyan korban vannak, amiben valamilyen szinten normális, hogy ciki anyuval menni, de hogy ennyire?
Az apjukat nem szégyellik, a lányom még focizni is le szokott menni a sportpályára vele, pedig ő tipikusan az a hétvégi apuka.
Már nem egyszer és nem kétszer volt az, hogy leültettem őket, beszélgetni, de nem mondtak nekem semmit.
Úgy érzem, megbuktam, mint anya. Tudom, nem normális dolog ezzel jönni, de én szültem őket, én szoptattam őket, én ápoltam őket, amikor betegek voltak, én neveltem őket, én rohantam értük munka után az iskolához, én ültem munka után órákon keresztül a könyv felett és segítettem a házifeladatukban amikor szükség volt rá. Erre fel az apjuk az isten, aki sose csinált semmit, és letud mindent annyival, hogy hétvégén elmegy velük focizni.
válasza:Szerintem kicsit el vagy tájolva, ők már nem kisbabák. Csak ezt valamiért nem akarod észrevenni, és nyilván így is kezeled őket. Ezzel pedig nem tudnak mit kezdeni, amit nem is csodálok. Ők a koruknak megfelelően viselkednek, te nem igazán. Ők nem azért vannak, hogy téged tutujgassanak, ők két másik ember, nem a te részeid.
A végén ez az énénénénénén rész a tetőpont. Most valami fizetséget vársz, jóváírást? Mi lenne, ha nem bevasalni akarnád rajtuk a követeléseidet, hanem csak úgy léteznél mellettük mindenféle sirám és elvárás és lelkibetegség nélkül?
válasza:ezt mindannyian megtapasztaltuk, anyák. hagyd őket leválni. szépen apránként.
ha majd nagyok lesznek, felnőttek és bölcsek - urambocsá neki is lesz gyerekük -, hálásak lesznek a kapott anyai "szolgáltatásokért". de ha nyúzod őket puszika, sétike, simike -, akkor menekülni fognak. nekik most a kortárscsoport fontosabb, abban az életszakaszban vannak.
sz*r, de ez van.
és nem buktál meg, mint anya. ez az élet rendje, hogy a kölykök felnőnek és kirepülnek. anyaként akkor buksz meg, ha megpróbálod őket még mindig kisbaba/kisgyerek státuszban tartani
válasza:Ők teljesen normálisan viselkednek!
Te viszont nem,felnőtt anyuka létedre nem tudod megérteni a saját gyerekeidet.
válasza: válasza: válasza:Ez alapján a leírás alapján túlreagálod.
Ne haragudj, de milyen már azzal "nyaggatni" egy kamaszt (vagy akárkit), hogy puszilgassanak??? Már felnőtt vagyok, nagyon jó a kapcsolatom az anyámmal, de sosem ölelkeztünk-puszilkodtunk, ezen szerintem nem lehet "lemérni" semmit.
Sétálni menni veled vagy a haverokkal elmenni valahová és csinálni valamilyen programot, az megint két nem összehasonlítható dolog. Egyáltalán nem is biztos, hogy konkrétan veled volt baja, hanem a sétával egy olyan környéken, ahol semmi sincs, és ezt unalmasnak tartotta.
Az, hogy durván beszélnek veled, más kérdés, ezt teljesen jogosan rovod fel, ezzel kapcsolatban meg kell tanítanod nekik, hol a határ.
válasza:Mondjuk a feleselésnél, üvöltözésnél ideje lenne a sarkadra állni, hogy ők ilyen hangnemben veled nem beszélnek. Azért álljon már meg a menet. Két taknyos tinédzser miért is dumálhat úgy az anyjának, mint a kapcarongynak? Meg mi az, hogy “Mi van már?” Talán “Tessék?” jobb helyeken.
Ha valami nem tetszik nekik, lehet zsebpénzt megvonni pl vagy ha annyira szégyellnek, én azt csinálnám, hogy egy ideig SEMMILYEN segítséget nem adnék (nyilván a vészhelyzeteket kivéve). Fuvar kéne valahova? Menjen gyalog. Kaját szeretne? Főzzön magának, elvégre olyan embertől ne fogadja el, akit szégyell. Tiszta ruha kéne? Mossa ki. Ha szóvá merik tenni, én is szépen a “Mi van már?” kérdéssel reagálnék, sőt inkább nem szólnék hozzájuk, ahogy ők teszik, persze látványosan sóhajtoznék, hogy ez mennyire zavar.
válasza: válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!