Elhanyagolnád a nem törődöm nárcisztikus szüleid?

Nagyon rossz gyerekkorom volt ,szüleimtől se szeretetet,se semmit nem kaptam. Annyit maximum,hogy amíg tanultam addig támoagattak mármint fizették a kajám,lakhatásom és így ennyi.

Amint munkába álltam és nem érdekelte őket az,hogy pl csak fél állásban és kb semmire nem elég az a pénz onnantól egy ft-ot nem adtak. Pedig bőven van pénzük,több házuk is mind kiadva stb...

Szóval jó pár hónapig egyik napról a másikra éltem és hiába szóltam nekik,hogy valamenniyvel támogathatnának míg lábra nem állok nem érdekelte őket csak lekezeltek,hogy már pedig meg kell tudni élnem.

De egész életemben sem támogattak lelkileg sem ,soha nem érdkelte őket egy párom sem,még az sem akivel 5 évig voltam együtt.

Ha találkozom is velük hozzám sem szólnak szinte. Ha oda telefonálok hozzájuk akkor is csak az ordítozás megy apámtól.

Azon gondolkoztam lehet megszakítok vleük minden kapcsolatot,mert nagyon rossz közérzetem van bármikor rájuk gondolok,hogy lehetnek ilyenek,hogy nem törődnek a gyerekeikkel,nem érdekli őket semmi és senki.

Most kezdek el pszihológushoz is járni ,mert annyira bennem vannak ezek a dolgok ,magmat hibáztatom tudat alatt,hogy én vagyok a selejtes és azért nem kaptam szeretet még a szüleimtől sem. Hogy senkire nem lehet támaszkodni semmiben.

Csak azon gondolkoztam mi lesz,ha magatehetetlen öregek lesznek? Vajon elvárják majd,hogy ápoljam őket? Vagy azért nem segítenek semmiben anyagilag sem,hogy ezzel zsarolják ki,hogy majd pelenkázzam őket?

Tényleg nem értem az egészet,de azt érzem nem akarom őket látni soha az életben.