Úgy viselkedek,mint anyám,és nem bírom már. Tudnátok segíteni ?
Nem is tudom hol kezdjem, talán ott,hogy anyám egy kedvesnek tűnő pénzéhes kapzsi szörnyű ember,aki mindig azt akarja hogy az legyen amit ő akar,nem lehet kb szabad akaratom,pedig már 29 éves vagyok, gyerekkoromban is állandóan csak ordított velem,ha nem csináltam amit akart akkor behisztizett és terrorizált,és sajnos úgy érzem a vőlegényemmel is ugyanígy viselkedek.
Kezdek olyan lenni mint anyám,és a vőlegényem kezd nagyon eltávolodni tőlem,és minél jobban távolodik tőlem,annál erősebb az érzés bennem hogy követeljem,hogy velem törődjön,rám szánjon időt,ne menjen sehova,csak én legyek a lényeg.
Ahogy anyám is..nem akarok ilyen lenni, borzasztóan szenvedek,nem tudom mit csináljak.
Ott élünk vele,tegnap például elmentünk grillezni,de ott sem tudtam elengedni magam,mert attól rettegtem hogy ha hazamegyünk és még fent van akkor majd beszól,és ezért a párommal is persze kicsit pökhendi voltam,de nem ő a hibás.
Szeretem.
Vele képzelem az életem,de látom rajta hogy kezd belefáradni,elege van a vitákból,és azt mondta egyik este mikor megint ok nélkül belekötöttem,(most visszagondolva anyám délután lekiabált mert nem akkor értem haza a szomszédból amikor ő akarta )azt mondta jóllehet szeret,de lehet inkább elhagy,minthogy ezt csinálja
Nem tehet ő semmiről..de ha anyám belémköt,aztán a szerelmem hazajön,valami nem úgy van ahogy én gondolom (mondjuk szeretném,hogy nézzünk egy filmet,de ő fáradt mert 14 órát dolgozott )akkor kezdem azt amit anyám és jön egy rossz érzés belül és nem bírom leküzdeni.
Nem bírok így élni már.
Volt valaki hasonló cipőben ?
Tanács kellene,szörnyű érzés az,nem bírom magamban ezt a szorongást,a feszültséget,és rettegek,hogy elhagy a szerelmem.
Segítsetek kérlek !
válasza: válasza:19 éves vagyok, nekem is hasonló problémáim vannak mind családi háttér, mind párkapcsolat terén. Az, hogy édesanyád így viselkedett veled egész gyerekkorodon át, teljesen természetes, hogy formálta a személyiségedet. Az már egy csodálatos dolog, hogy erre rájöttél, innentől már csak egy dolog van vissza: változtatni. Én például próbálok nem odafigyelni anyámra, ha valami olyat mond, a lehető leghiggadtabban próbálom lereagálni, ezzel edzem az agyamat arra, hogy ne veszítsem el a fejem, ahogy ő tenné, mikor a legkisebb kritikát kapja. A párkapcsolatomon is ez segít: megértőbb vagyok vele, elfogadom, hogy vannak hibái, ő is ember, nem lehet tökéletes, hiszen én sem vagyok az. Nagyon sokszor én is olyan dolgok miatt bántottam, szóltam be neki, vagy tettem úgy, mintha valami nagy világfájdalom ért volna, amik nem érdemeltek volna ekkora hisztit. Az is segít, ha tudatosan visszavonulsz. Ha úgy érzed, hogy ellenállhatatlan késztetés jön rád, hogy rászólj/kiabálj a barátodra, inkább próbáld meg tudatosan arra edzeni magad, hogy visszafogd ezt. Gondolj arra, hogy nem akarod elveszíteni, gondolj arra, hogy tényleg szót érdemel-e az adott probléma, vagy csak neked fáj annyira?
Én is ugyanebben a cipőben vagyok, nekem sokat segített az, hogy felülemelkedtem a sértettségemen és megpróbáltam úgy felfogni a dolgot, hogy ahogy én is megértésre szorulok, úgy a párom is. Viszont ha tényleg úgy érzed, hogy nem megy, akkor pszichológus segítségét javaslom. Az enyém nagyon sok olyan dolgot mondott, ami enyhítette az ilyen jellegű dühkitöréseimet.
Tarts ki! Minden rendben lesz.
1-es elolvastam több cikket erről a borderlineról,de valahogy nem érzem magamènak.
Van sok hasonlóság,de el fogok menni orvoshoz,mert ez így nem állapot.
2 és 4-es,a költözés már nekem is eszembe jutott,kis városban élünk,semmi albérlet jelenleg, párom munkája miatt pedig kötve vagyunk ide.
Bár nem tudom ez megoldás lenne e,hogy segít e rajtam ha már nem anyámmal élek?
Remélem...mert nem bírom már így
válasza:Nem orvoshoz mész, pszichológushoz mész! Megértetted?
Olyan nincs, hogy egy darab albérlet nincs, legyen! Ha kell, akkor messzebb! Persze, hogy segít, még a kérdést se értem! Nem kifogásokat kell keresni! Anyád "megöl". Ezt akarod? Nőj fel, változtass a viselkedéseden. Csak rajtad múlik!
Nem akarom,így is kinyír már !!
Elmegyek onnan,nem bírom már.
Ezt így nem lehet.
Felnőtt nő vagyok,és nem akarom a szerelmem sem elveszíteni!!!
Orvos alatt egyébként én is pszichiátert értettem.
Muszáj,érzem,hogy kell valaki aki segít.
De ahogy olvasgatok,ez egy hosszú folyamat lesz,de tudom,hogy már a költözés segíteni fog,ez 100%!!!!!!!!
Köszönöm 😊
válasza: válasza:További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!