Mit tudnék tenni azzal, hogy anyám folyton rajtam vezeti le a dühét?

Akármi is cseszi fel az agyát, vagy valami nem úgy sikerül ahogy eltervezte, rajtam csattan.

Kedvesebben, nem is lehet emberrel beszélni mint ahogy én teszem vele, még is, azt mondja, hogy én vagyok a bunkó. Sose flegmázok vele, minden érdektelen dolgot végighallgatok tőle, akár 5xre is. Mindent megteszek neki, hogy mikor hazaér a melóból, ne kelljen csinálnia semmit. (Mosogatok, porszivozok, takarítok, mosok)

Ma megromlott pár kaja a hűtőben, és ki kellett dobni, ezt is az én hibámnak állította be. Hangya van a konyhába, ez is az én hibám. Kialvatlan, ez is az én hibám.

Már nem tudom, hogy kiszolgálni, hogy nagyon a munkán kívül ne kelljen mást csinálnia, de semmi se jó neki. Mindenben talál kivetni valót.

Hogy tudnék vele beszélni erről, anélkül, hogy kitenne, de el is érjek nála valamit?