Akinek nárcisztikus az anyja, az tartja még vele a kapcsolatot?

Én nem.. És nagyon fáj.. Úgy érzem, mint egy eleve elrendelt tragikus történet, amit nem is lehetett kivedeni. Ez az állandó elégedetlensége velem szemben meg az állandó küzdés az elfogadasaert ami szinte lehetetlen és ilyenkor ha nem úgy történnek a dolgok, ahogy akarja, mindig érzem az érzelmi tavolsagtartasat. Meg igazából csak húzza a száját az egészre, ha nem is mondja ki, hogy már megint csalódást okoztam neki, látszik már csak az arcán is. Teljesen megbetegitett lelkileg. Én voltam mindig a hálátlan gyerek. Ma már borderline beteg lettem. És már belefaradtam az életbe. Csomószor gondolkodom az ongyilkossagon, mert annyira nem vagyok boldog, nem tudom elképzelni az életem boldognak és teljesen ferdén fejlődött ki a személyiségem. Amivel most kuzdhetek egy életen át. Agyban tudom, hogy o is sérült ember, mégsem tudok nem indulattal gondolni rá.

Egy cikkben egyszer azt olvastam, hogy a narcisztikus szülő borderline gyereket "nevel ki".. Ez nem tudom mennyire igaz, de akkor ez talán magyarázat lehet arra, miért történik velem az ami történik, miért vagyok lelkileg megtorve és talán kevésbé lenne bűntudatom és kevésbé gondolnám szerencsétlen luzernek magam, hogy miért vagyok ilyen lelki beteg.