Gyerekek akiknek elváltak a szülei és született féltestvéretek! Nem voltatok irigyek rá?

Én 12 éves voltam, amikor megszületett az első féltestvérem apai ágon. Igen, irigyeltem, mert minden figyelmet ő kapta apám részéről (is). Én teher voltam, ez egyértelmű volt és éreztették is. Pl. megmondták, hogy ne számítsak most már nagy ajándékokra, mert már van egy testvérem, neki is kell.

Ők hárman mindenhova mentek, engem kihagytak mindenből. Feleslegesnek éreztem magam. Emellett mostohaanyám bunkózótt is velem sokat. Egy idő után nem mentem. Így nem láttam már apámat 15 éve, mondjuk ő azóta sem keresett, hogy utoljára voltam náluk.

Nem tudom ezeket minek lehet nevezni:

- egyik gyereke a ferjemnek a felteso hirere azt kérdezte minek, így kevesebbet öröklünk

-masik gyereke egyetlen egyszer nem erdeklodott utana, a szuletesehez se gratulalt (nem nekem az apjanak, se :-))

- a legkedvesebbik lanygyermeke meg sose feledkezett el a novekvo hasamat leundoritozni, a kicsi szuletese utan az apja altal kuldott fotok linkjet sose nyitotta meg es meg is mondta o egy kepet se nez meg rola, amikortol otthon volt a kicsi ra se bagozott (volt hogy napokig nem latta pedig egy lakasban eltunk), direkt nulla hazimunkat vegzett (elotte se sokat), vegul a szinten utalt de kőgazdag mostohapa edesanya kombohoz lelepett, mert ott csak egy 9 eveshalalrakenyeztetett felteso van (azota persze mar a gyerekeket is megutalta es nem akar tanar lenni mégse...) - na ez az irigyseg??:-)

Van masik gyerekem nekem is o meg kikeri maganak, hogy neki ez a legkisebb nem felteso, hanem edesteso es ne felezzuk mar:-).

Elvalt szulok gyerekei kegyetlenek, kezeltetni kellene sokukat es a valastol.kezdve, csak a szuleik olyankor a sajat banatokban es sertettsegukben fuldoklanak igy kesobb caodalkoznak mekkora erzeketlen tusko gyerekeik lettek.