Miért a húgomat kell sztárolni és miért kell állandóan az ő pártját fogni?
A húgommal nagyon rossz a kapcsolatunk, mert teljesen két különböző személyiség vagyunk és nem bírunk meglenni egy fedél alatt. Ez már nagyon sok éve így van. Már 4-5éve azt vettem észre, hogy bármi történik, apám a húgom oldalán áll. Mindig engem piszkál minden sz*rért.
Pár éve érettségire tanultam, berontott a szobámba és mondta, hogy menjek le a boltba, mert neki kell valami. Mondtam, hogy most nem tudok, mert érettségire tanulok és most nagyon benne vagyok a tananyagban. Mondtam még, hogy küldje le a húgomat. Felháborodva becseszte a szobaajtómat, hogy a húgom nem lehet zavarni, mert hajnali 3kor ért haza egy buliból és alszik...
Amikor a húgom "főz" valamit magának ebédre, fater kihív, hogy mosogassak már el. Mondom, hogy nem én hagytam a koszos edényeket a mosogatóban, erre elkezd ordibálni, hogy nem érdekli ez, a húgom "főzött" én nekem meg mosogatnom kell utána. Bezzeg, ha én főzök valamit, akkor elmosogatok magam után, mivel ez az alap, hogy rendet hagyok magam után.
Eljött az év, amikor a húgom érettségizett. Ha véletlenül a huzattól becsapódott az ajtóm, le voltam cseszve, hogy ne hangoskodjak, mert a húgom tanul az érettségire. Érettségi előtt 2 héttel kezdett el tanulni, előtte semmit sem tanult, végig bulizta az összes pénteket és szombatot, vasárnap meg egész nap aludt. Persze fater anyagilag támogatta a bulizását. Amikor kértem egy kis pénzt, hogy le tudjam tenni a jogsimat, mert kifogytam a pénzemből, mivel egyetem mellett nem tudtam annyit dolgozni, jött a válasz, hogy nincs erre pénze (kb 60000Ft hiányzott) és mondta, hogy döntsem el, hogy melyik a fontosabb, az egyetem vagy a munka, hogy legyen jogsim. (Egy tárgyból nem tudott leérettségizni, a többi épphogy 2es lett neki).
Bármilyen jó eredményeket értem el egyetemen és elmerészeltem újságolni, mindig az volt a válasz, hogy "Szuper" vagy "gratulálok" és nézte tovább a TV-t, mintha nem is csináltam volna semmit. Húgom állandóan részegen jött haza, arra pedig olyan büszke volt, hogy el sem lehet mondani és mindig felhozza ezt, hogy milyen jó ez, bulizza ki magagát, stb...
Egyszer arra jöttem haza, hogy a szobám fel lett forgatva és hiányzik pár dolgom. A szobámba szoktam elrakni kis rágcsálnivalót, hogy tudjak nassolni tanulás közben néha és volt egy jó fajta bontatlan borom, amit egyik külföldi haveromtól kaptam. Ezt a bort elraktam, hogy majd egy különleges alkalomnál elfogyasztom a barátaimmal.
Amikor megláttam, hogy ezek eltűntek, akkor nagyon ideges lettem. Húgom épp hozta ki a szobájából az üres borosüveget, ami persze az enyém volt. Számon kértem, hogy mit képzel magáról. Fater elkezdett velem ordibálni, hogy hagyjam őt békén. Az sem érdekelte, hogy felforgatta a szobámat és meglopott. Még én voltam az irigy, kibírhatatlan barom...
Amikor jönnek látogatóba rokonok, akkor is a húgomnak kell a középpontban lennie (mint mindig). Ha nem róla kérdezgetik, hanem róla, akkor önmagából kikelve elkezd hisztizni és bevonul a szobájába sértődötten.
Most ez miért olyan menő dolog, hogy ennyire sztárolni kell a húgom?
Miért kell támogatni ezt a bulizást? Miért lehet fontosabb neki a húgom baromságai, mint az én eredményeim?
(Bármikor, amikor akartam faterral erről beszélgetni, én voltam a szemtelen és nem akart erről hallani semmit. Amikor nekem van igazam és ezt tudatom neki, akkor ő van felháborodva). Anyám próbálja néha megoldani ezeket a helyzeteket, de nem nagyon sikerül neki, de legalább Ő örül az eredményeimnek.
Elköltözni nem tudok még, mivel még nem fejeztem be a sulit és nincs pénzem albérletre. Tanulás mellett meg nem lehet elmenni dolgozni annyit, hogy legyen is rá pénzem.
23F
Hát, sajnos nem voltam ilyen értelemben a helyzetedben, de átérzem. Szerintem apukádat engedd el, neki te kb. nem létezel, mint én az enyémnek. Innentől fogva pedig akár cigánykereket is vethetsz, úgyis a húgica lesz a befutó. Amit viszont tehetsz, hogy tanulsz minden erőddel és amint lehet megpattansz. Aztán majd visszaadod ezt a "kedvességet", ha öreg lesz a kedves apuka a testvéred meg egy életképtelen nő, akivel majd úgyis elbánik az élet. Aztán majd akkor nehogy segíts neki, majd segítsen a szupersztár! Xd
Egyébként kitartást és jó eredményeket kívánok! Hidd el, jobb lesz! :)
Ennyire nem durván, de nálunk is volt hasonló csak pont fordítva (én vagyok a lány, öcsémmel lett kivételezve). Leléptem otthonról 200 km-re, és baromira jó nekem így :)
Nem jött még el az “ én időm “ de már most látszik hogy öcsém egy troger link szar lett akinek öntve van a pénz (én egy hónapban 15-20 ezer forintból vettem városi bérletet egyetem alatt, hazaútra jegyet, enni-inni, a többit ha maradt), vettek neki autót, fizetik a fenntartását, ha valahova megy megint a pénzecske... Nagyon várom hogy bármire szükségük legyen, akár elvi akár anyagi szinten; függetlenül attól hogy végül segítek e, az első mondatom az lesz, miért nem a kedvenc gyereked segít?
Én tervezett gyerek voltam, a húgom csúszott be véletlen.
Nem nyalizik. Folyton beszól faternak, hogy "véd bolond", "már nagyon öreg vagy és gyorsan elfelejtesz mindent", "csúnyán festetted ki a szobát", stb... Szóval nagyon pofátlanul beszologat és egyáltalán nem finomkodik. Ezen faterral elrohognek a végén. Amikor én véletlen belerugok valamibe és akaratlanul is kicsúszik a számon egy b*zmeg, akkor már kiabál, hogy "Hogy beszélsz?! Vigyázz a szádra!"
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!