Feláldoznád másod szülött gyermeked az első szülött gyermekedért?

Nekem nincs testvérem, mégis én vagyok fekete báránynak beállítva, úgyhogy nem függ attól, hogy hányadik gyerek. Én nem tenném.

A nővérem húga?

Ti tényleg burokban éltek.

Sok családnál fordítva van.

Fordítva van jellemzően.

Anyám sok undorító dolgot megtett velem, meg a bátyámmal azért hogy a nővérünknek kellően ki legyen nyalva a kis hátsója, ha arról lenne szó, szerintem simán meg is ölne minket. :D De már nem nagyon izgatom magam emiatt, tudom, hogy sokan mások is jártak így.

Nálunk én vagyok az elsőszülött gyerek. Engem próbálnak elnyomni, főleg apám, hogy az amúgy is az egoista, beképzelt, életképtelen, megbízhatatlan, buta, nagyképű húgom kerüljön mindig jó helyzetbe és mindig ő legyen a középpontban. Én meg mindenért le vagyok cseszve, pedig sokkal jobb vagyok, sikeresebb is vagyok, mindenben segítek a szüleimnek, de mégis én vagyok a fekete bárány... Annyiban hálás vagyok ezért, hogy lássam, hogy hogyan NE neveljem majd a gyerekeimet.

Nagyanyám simán megtette ezt anyámmal. Anyám nővére volt a sztár, az ő hisztijének, hangulatváltozásainak kellett mindig megfelelni, miközben anyám intézett mindent, a nővére egy hivatalos ügyet, de gyakorlatilag semmit nem tudott elintézni, nem is akart. (Szerintem mondjuk egy jó kis személyiségzavar is belekavart a dologba.) Plusz nem is ment férjhez, ott maradt a mama nyakán. Sajna anyám is elvált, így mi is ott laktunk, szóval közelről láttam mindig az eseményeket. Most már hatvan felettiek, de anyám beleragadt ebbe a szolgahelyzetbe, plusz a nővére agyvérzést kapott, bár felépült, de semmit sem változtatott magán. Osztja az észt, de ha jön valaki, szomszéd, bárki, akkor kussol. Szóval nagyanyám jól elintézte mindkét gyerekét.