Miért érzi anyám szükségesnek, hogy úgy kezeljen, mint valami nagyon buta hatévest?17l

Itt van ez a vírus ugye. A családban én voltam az egyetlen, akinek alapból szokása az, hogy rendszeresen kezet mos bármi is van. Aztán miután mindenütt ki lett hangsúlyozva a kézmosás kb olyan szinten kezdett el nekem magyarázni róla, mint amikor egy ovisnak tanítják. Tudjátok, ez a "Mosd meg a kezed, hogy ne hozz haza bacikat"

Akkor ha akkor mosogatok, amikor otthon van akkor mindig elmagyaráza, hogy meleg vízzel kell... Mintha koliba, vagy amikor nincs itthon nem mosogatnék magamtól. Mintha olyan nagy tudomány lenne rájönni arra, hogy meleg vízzel és mosogatószerrel egyszerűbb. Csoda, hogy azt nem magyarázza el, hogy a csapot hogy nyissam meg...

Vagy amikor hatszázszor elmondja, hogy tegyem el az esernyőm, pedig már egy csomószor elmondtam neki, hogy hetek óta nem esett, ki se vettem a táskámból.

Meg amikor emlékeztet, hogy tejtermék fogyasztása előtt vegyem be a gyógyszert,mert ugye laktóz érzékeny vagyok. Könyörgöm, ovis voltam, amikor kiderült, azóta ez van, tizenkét éve szedem a rohadt gyógyszerem, nem fogom elfelejteni. És még akkor is mondja, ha látta, hogy bevettem. Meg éves közben elkezd nekem sápítozni, hogy jujj ugye nem felejtettem-e el véletlen, és ezt olyan hangsúllyal, mintha halálos lenne, ha nem vettem volna be. Pedig rohadtul nem felejtem el, ha meg mégis, max pár óráig megy a hasam, semmi komoly.

A múltkor is miután hazajöttem eszébe jutott, hogy reggel nem mondta nekem, hogy tegyek magamnak vizet... Mintha olyan h*lye lennék, hogy magamtól nem jut eszembe, hogy ha egész nap távol vagyok, akkor tegyek magamnak...

És most könnyebben elfogadnám az ilyen dolgokat,ha amúgy jó kapcsolatunk lenne. De nincs, neki semmi sem jó, csak az ő véleménye jó, majd később nagyon megjárom, hogy nem gondolok mindent pont ugyan úgy, mint ő, mert csak az a helyes amit ő mond. Ráadásul simán bolondnak titulál...

Akkor miért játsza ennyire az aggódó anyukát?