Ez mennyire normális felállás egy családban?

Szülők együtt élnek egy két hálószobás lakásban, egy lánygyerekkel. Az apuka egyedül van egy szobában, ez akkor lett így, amikor a még a gyerek kisbaba volt, mondván, hogy ő nem akar felkelni este. (Holott ő is akarta a gyereket) Aztán megígérik a gyereknek, majd ha iskolás lesz lehet saját szobája, anyu-apu lesz egy szobába gyerek külön. Ez nem így lesz, a lány 12 évesen már nagyon nem akar az anyjával egy szobába lenni, ebből folyton vita van. 17 éves már a gyerek és egy szobába van még mindig az anyjával, aki nem hagy neki teret, amikor otthon van éppen a koliból. Konkrétan mindig mondja, hogy nyugodtan szóljon, ha egyedül akar lenni, ehhez képest az olyan esetekben jó feltűnően megsértődik, hogy neki sehol nincs helye ebben a házban. A szülők igazából nem is szeretik egymást. Ráadásul a szülők szerint marha normális, hogy elvannak egymás mellett mint két idegen, és tök normális, hogy a lánynak nincs saját szobája, mondván, hogy jajj, ahol csak egy szoba van a házba, meg vannak ahol a testvérek osztoznak a szobán.

Ez mennyire normális? Mennyire fér egy bele?