Velem van a baj?

Igen, ezért "működik". Ő negyven éve ugyanazt mondja, te meg ugyanúgy felhúzod magad rajta minden egyes alkalommal. Igazából lövésem sincs, hogy kell belőle kiszállni, nekünk a férjemmel vannak hasonló köreink. :)

Valahogy úgy kell, hogy amikor rákezdi, hogy "A fazék aljáról..." na akkor közbeszólsz, hogy hű, milyen finom illata van, nagyon éhes vagyok, amúgy meg majd elfelejtettem, tegnap találkoztam a Petivel, tudod még oviból, és nem fogod elhinni, mi van vele azóta...!

Szóval érted, kizökkenni a helyzetből. És ezt addig, amíg meg nem szűnik. :)

Nálam is ez van, már én is elköltöztem, bár még néhány év hátra van a 40-ig, de én is rendszerint meg kell hallgassam ezeket.

A múltkor nekem is pont étel szedéses történet volt (pontosan nem emlékszem, hogy mi, csak a szituációra adott reakcióm maradt meg) és az alábbival oldottam meg:

- úgy szedd, hogy alulról, mert ott van a hús az alján!

-- Tényleeeeg? (Egyértelmű megjátszott meglepettséggel a hangomban, és ehhez csodálkozó fejét vágtam)

- igen, tudod.

-- aztaaaa! Nahááát! (Szintén megjátszott meglepettség)

- .... --> itt már nem tudott mit mondani, összezavartam :D

Miután mondtam már neki párszor, hogy anya, nem vagyok kisgyerek, 80207491078-szor elmondtad már ezt életemben, hidd el, hogy megjegyeztem..., és láttam, hogy nem használt, nem akartam veszekedni, és inkább poénosan, kicsit összezavaróan adtam elő mindezt, így nem vita lett belőle, vagy sértődés, hanem ez. :) Úgyhogy én ezt fogom alkalmazni, nem tudom, milyen az anyukád, mennyire érti, bírja a szarkazmust.