Gyerekemmel tolott idő maga a pokol, mit csináljak?

Kedves Kérdező!

Talán az a baj, hogy nagyon fáradt vagy és nagyon egyedül vagy a problémáddal.

Ha nincs nagymama, vagy más rokon, aki segít abban, hogy néha vigyáz a gyerekre, illetve akitől néha akár tanácsot is tudsz kérni, akkor nem csodálkozom, ha egyedül érzed magad és a gyereknevelés nehézségeit, magát a helyzetet kilátástalannak látod.

A 3-4 éves kor nem a legkönnyebb, sőt mondhatni a legnehezebb. Nekem 2 gyerekem van, mindkettő 5 éves korától szokott le a hisztiről. Szóval kitartás!

Képzeld el, hogy pár év múlva a gyerek iskolás lesz, akkor majd mindent jobban meg lehet beszélni vele. A saját kis szintjén most is beszélj meg vele mindent, amennyire e gy ekkora gyerkőccel lehet.

Én hiszem, hogy szereted őt és szeretnél túljutni ezen a nehéz időszakon.

Sok városban működnek olyan alapítványok, amelyek önkéntes pótnagyikat közvetítenek, így segítenek egyedülálló anyáknak.

Keress rá a neten, hogy van-e ilyen lehetőség ott, ahol laktok!

Másrészt vedd igénybe a nevelési tanácsadót és akár a családsegítő szolgálatot is felkereshetnéd, ők is sokoldalúan tudnak segíteni.

ÉS még 1 tanács a gyerekkel kapcsolatban:

Minden nap öleld meg, simogasd meg, mondd neki, hogy szereted, hogy fontos neked, vagyis éreztesd, hogy szereted. Ha nem jön szívből, akkor is tedd ezt, mert a gyerekednek erre van a legnagyobb szüksége.

A változást nálad kell kezdeni, mert az ragad át rá.

Mitől lenne normális viselkedésű a gyerek?

A lényeg,hogy ez a kérdés nekem azt üzeni, hogy igazából jót akarsz te ennek a gyereknek, hiszen foglalkoztat ez. Az meg normális,hogy nincs eszközöd erre, hogy jól kezeld ezt az életszakaszodat, amikor már anya vagy. Sok tapasztalatot és együttérzést lehet szerezni anyáktól, mert ezzel se vagy egyedül. Egyszerre egy nappal érdemes foglalkozni, egy napot kell megoldani,túlélni. Érdemes ezt úgy nézni, hogy ez is egy közös kapcsolat, ketten vagytok benne, érzelmileg mindenképp.