Ez most tökre normális már?...

Szerintem csak jót akart neked, csak túlzásba esett.

De ha már többször előfordult ilyesmi, akkor ülj le vele és beszéld meg vele, hogy miért csinálja(hátha más az oka),meg hogy ha nemet mondassz akkor fogadja el, mert neked se esik jól, hogy így kell vele beszélned.

A falnak megyek ettől, hogy "csak jót akart". Aki jót akar, az nem nyomakszik agresszíven meg erőszakosan. Azt akarta, hogy ő mondhassa, meg, mikor és milyen gatyája legyen a kicsi fiának. Ha valakinek jót akart, az saját maga volt.

Jól tetted, hogy nemet mondtál, legközelebb mondd neki, hogy még egy ilyen, és otthagyod. ÉS ha folytatja, hagyd is ott.

Pedig az ő szemszögéből tényleg csak jót akar, akkor is ha rosszul vagy ettől a választol.

Nagyanyám is csak jót akar, mikor belém akarja tukmálni az összes létező ételt ami van, és annak egy részét még be is akarja pakolni, akkor is, ha nem vagyok éhes, vagy otthon is tele van a hűtőm.

Ha a kérdező szemszögből nézzük, akkor meg bosszantó, hogy az anyja nem érti a nemet.

Ahogy nagyanyám se érti, de attól még nem feltétlenül jó ötlet leüvölteni a fejét.

Szerintem mond meg neki, hogy nem a te stílusod, és neked nem tetszik. Mond neki, hogy már te is tudsz magadnak ruhát venni, és köszönöd a segítségét, de majd szólsz ha szükséged lesz valamire.

De emiatt tényleg ne legyél rá mérges, csak jót akart.

Tudod, a párom anyja is csak csupa szeretetből és jó szándékból mondogatja azt a páromnak, hogy azonnal dobjon, mert én egy kommunista k*rva vagyok, úgy, hogy két hét múlva lesz az esküvőnk, és az első gyerekét várom. (Azért vagyok kommunista, mert egy nagyszülőm igazgatói pozícióban volt. K*rva azért vagyok, mert csak, biztos az vagyok és kész.)

De csupa-csupa jó szándékból! Csak szeretetből!!

Na, ezért nem bírom ezt a "de hát jót akar" dumát.