Hogy neveljem ki a gyerekemből, hogy minket, a szüleit, használja kifogásként, ha nem akar valahova elmenni?

Kicsit erőteljesebben kellene rászólni hogy ezt hagyja abba, mert nem ez a megoldás a sajátos problémáira, hanem igen is vállalja azt hogy Ő az aki nem akar részt venni ilyen olyan dolgokba, vállalja fel őszintén.

Ezt rendesen határozottan meg kell neki mondani más megoldás már nincs. Ennyi idős"gyereket" már nem lehet nevelni, ilyenkor már el kell vele komolyan beszélgetni.

9-es nagyon jókat írt (sajnálatos, hogy saját tapasztalatából).

Annyit tennék még hozzá, hogy lehet a szülőktől látott példa is. Tehát hogy a szülők sem merik felvállalni, hogy valakinek nemet mondjanak, hanem inkább feszengenek és kifogásokat keresnek.

De lehet az is, hogy a gyereket nem engedték hibázni, tehát perfekcionistát neveltek belőle. Vagyis ha elrontott valamit, akkor otthon nem lehetett felvállalni, mert olyan büntetést, leszidást, megalázást kapott érte. És megszokta, hogy mindig kell keresnie maga helyett bűnbakot (ez nemcsak személy, hanem tárgy, egyéb körülmény is lehet), akire/amire mutogathat.

Vagy hasonló módon a vágyait nem lehetett felvállalnia. Ha valamit szeretett volna megkapni, csinálni, akkor úgy kellett a szülei felé magyaráznia, hogy miért szükséges, miért elkerülhetetlen, hogy az meglegyen neki, vagy azt csinálja.

Persze mi csak találgatunk, hisz nem tudjuk, milyen lehet a légkör kérdezőéknél.

Annyira jó, mikor egyesek privátban irkálnak, hogy jaj, hogy merek én szegény gyerek felett pálcát törni, hát honnan tudom, hogy nem a szülő rontotta el stb stb :)

És ti ennyi erővel hogy mertek a szülők felett pálcát törni egyetlen kérdés alapján, amiben egy db tény lett közölve, hogy egy 18 éves hazudozik rendszeresen évek óta (ugye gyerekkorától)?

Ha a szülőt lehet vádolni, hibáztatni, az miért is van rendben, arra pedig miért is ugrotok azonnal, ha valaki le meri írni, hogy talán nem tutujgatni kéne a szegény kis gyereket, mert 18 évesen nem elég, hogy nincs benne annyi, hogy őszinte legyen (ez még a kisebbik baj), de még ráadásul a szüleit állítja be a szemétnek?

Hiába irkáltok (úgyis tiltva lesztek, mellesleg élőben legyetek kemények, ne úgy, hogy más nem látja) meg pontozgattok le, attól még akkor is az lesz a véleményem, hogy itt egyedül azt cseszték el a szülők, hogy ilyen sokáig engedték pofátlanul hazudozni a lányt. Már csírájában el kellett volna fojtani és megtanítani rá, hogy álljon ki magáért, a saját véleményét pedig vállalja, mert azt másra kenni gusztustalan. Most még nem lenne késő elkezdeni erre megtanítani. És inkább a szülők tegyék ezt, mint az élet, mikor majd pl a munkahelyén esik pofára és emiatt netán ki is rúgják.

Nem mer együtt lenni a párjával akkor ott nagy gondok vannak és pláne nem fogom hozzá kényszeríteni erővel a saját gyerekem ahhoz aki elöl ennyire húzódik hogy hazugságot talál ki a összeköltözés ellen..

70F

27-es anonim: Úgy gondoltam a megjegyzésem túl off, ezért ment magánba.

Lehet, hogy a gyerek (is) a hibás, de a 18 éves gyerek még inkább a szülei terméke, semmint a saját maga eredménye. A gyerek hazudozása alapvetően amiatt van, mert a szülők hagyták.

Én itt befejeztem. Pszichológus. Pont.