Miért panaszkodik anyám azon, hogy nem beszélgetünk, ha...?17

Anyu mindig panaszkodik, hogy nem beszélünk túl sokat, és ezt mindig rámkeni, mondván, hogy mindig be van dugva a fülem fülhallgatóval. Te pl van, hogy pár napig azokon az időkön, amikor otthon van egyáltalán nem hallgatok zenét, vagy nézek videót fülhallgatót használva. És ő ilyenkor ugyan úgy nem szól hozzám.

Vagy van amikor beszélek hozzá és úgy tesz, mintha nem hallana, vagy nem is figyel, mert valamit olvas a neten, és az olyan hű de halaszthatatlan, hogy a századik kertészkedési tippet is elolvassa. És van amikor ezt az olvasgatást random akkor kezdi el, amikor pont elkezdtünk volna beszélni.

Aztán végül soha nem beszéltünk túl sokat, mivel magától nem igazán szól hozzám, akkor sem, ha nincs más elfoglaltságom, vagy ha én beszélek hozzá akkor nem figyel egy idő után (ez általában tíz percnél rövidebb időt jelent) vagy direkt úgy csinál, mintha nem hallana. Az utóbbit főleg akkor csinálja, ha mit tudom én, említek neki valamit/kérdezek valamit, ami nem tetszik neki. Ilyenkor mindig szólok, hogy azért válaszolhatna, erre mindig kiabál, veszekszik. És egyébként is beleköt minden apróságba...

Ha ezt felhozom neki, hogy amúgy ezért nem beszélünk, akkor vagy elpoénkodja, vagy megsértődik és kiabál és veszekszik. De valahogy mindkét esetben ott lyukadunk ki, hogy igazából csak és kizárólag az én hibám, hogy ez van.

Szóval nem értem, hogy miért panaszkodik, ha ő soha nem kezdeményez beszélgetést, ha én akarok beszélni, akkor meg nem figyel. Miért csinálja ezt? Miért nem veszi észre magát?17l