Van itt olyan,aki még mindig "tart" a szüleitől?

Anyámnak semmi nem tetszik,mindent megkritizál. Baj,ha főzök meg az is,ha nem. Az is baj,ha takarítok vagy az is,ha nem úgy,ahogy azt ő elvárja. Vannak napjai,mikor hozzámszól és kedves,de több esetben nem szól és rám se néz. Azokon a napokon szó szerint látni rajta,hogy utál és zavarom a légkörét. Tudni illik van egy fiam,akinek az apjával szétmentünk közös megegyezés alapján,így hát hazaköltöztem. Megismerkedtem egy férfival,egy év után összeköltöztünk,de mivel lakva ismerkedik meg az ember,fél év után újra haza kellett költöznünk. Járni nem jártam semmerre,ahogy vissza jöttünk,segítettem,takarítottam,a kertbe segítkeztem,főztem. Konkrétan mindenben segítettem,ami a háztartást illeti. Pénzt is adok le havonta,mert úgy illik. Aztán jobb napokon mondta,hogy ne csak üljek itthon,hanem menjek szórakozni,mert kell a kikapcsolódás. Összeismerkedtem egy férfival,akivel azóta is tartjuk a kapcsolatot,sőt heti 4x találkozunk és komolyabbra is fordult a kapcsolatunk. De,itt jön a de. Anyámnak kezd nem tetszeni a dolog,beszólogat,kritizál. Így hát bemutatni se merem őt,mert megszólná. 2 komoly kapcsolatom volt,őket se fogadta el. Mindent megszólt. Nem tudom,hogy miért csinálja ezt,de néha nem bírom. Van egy hugom és anyám szemében ő a minden én meg konkrétan egy senki. A gyerekemet szépen nevelem,hisz ő a mindenem.

Nem tudom mit tehetnék még?!

Valaki van hasonló helyzetben?