Lehetséges az, hogy a felnőtt lányomat teljesen elfordítja a barátja és annak családja a szüleitől?

Lehet és én már semmin nem csodálkozom. Tudnék én még ennél is abszurdabbat mesélni!

Viszont nekem van egy olyan természetem, hogy senki után nem teszek egy lépést sem, aki láthatóan nem tart igényt a társaságomra. Legyen az bárki, gyerek, vagy partner, mindegy. De ezek után kihasználni sem hagyom magam.Nem haragszom, csak tovább nem érdekel.

"Tegyem szóvá ezt?"

Tehát nem kommunikáltok... Hát úgy nehéz... Főleg, ha ebbe nőtt bele... Lehet, hogy pont ebből lett elege - viszont a pénzcsapot hülye lenne nem kihasználni, amíg folyik...

Elgondolkodnék hogy miért van az hogy a párja szüleit többre tartja. Ezek mögött általában a cuki légkör a domináns ami otthon volt.. Ha valaki a karácsonyt is letudja pofavizitnek ott tuti sose volt szeretet teljes család.. Én 18 évesen kalap kabát,pár év után minden kapcsolatot megszakítottunk a testvéreimmel a véglény szüleinkkel,semmi kedvünk nem volt a Karácsonyt vagy akár tíz percet is a drága verekedő fröcsögő ájtatos szentfazék részegek közt tölteni.. Gondolkodj el szerintem.. Ok és okozat.. Talán nem 20 év felett kéne rájönni hogy van gyereketek és kommunikálni se tudtok vele..

70F

Az agymosás létező dolog!

Sok esetben az új párjának, az új családjának, tehát az új életének meg akar felelni. Minden megtesz ennek érdekében, ezért elhanyagolja a szülői világát, hiszen úgy gondolja, ez a normális. A szülői környezetet ismeri, annak jó és rossz tulajdonságaival. Úgy érzi, az már nem nyújt számára újat.

Néha megesik, nem meri bevallani a szülőknek, testvéreknek, hogy a választott új családja nem olyan, mint elképzelte. Rossz vagy egyszerűen csak átlagos, és nem álomszerű, mint várta. Fél, hogy szemére veti otthon mindezt. Életünkből nehéz kiszabadulni, azaz bevallani, nem olyan mint szeretnénk. Amíg a szüleinket, vérrokonainkat nem válasszuk, addig a házastársunkat igen. De mi van, ha a választásunk rossz? Érdekes módon, abból is kevesen próbálnak kiutat keresni.

Megesik, hogy az új választott családunk jó ideig nem is mutatja meg a valódi arcát. Udvariaskodnak, színészkednek, mézesmázosak, amivel eltudnak csábítani. Sok esetben nem csak a párunk udvarol nekünk, hanem a szülei, testvérei is. Ez pedig egyfajta agymosás. Olyan környezetben élni, ahol csak pozitív képet kapunk, ahol csak elénk tartott képet kapunk, de nem a teljes valóságot. Ilyen életből, visszamenni a valósággal teli saját családunkhoz nem könnyű. Mintha álomországból ellátogatnánk a rideg valóságba.

A rosszabb verzió, amikor a házastárs vagy annak szülője tudatosan dolgozik azon, hogy a saját ízlésére formálja az új családtagot az pedig hagyja, sőt próbál mindennek megfelelni.

Felnőttet is lehet nevelni, befolyásolni. Van akit akarata ellenére de legtöbbet a saját döntései alapján.

Jó kislányból kemény rocker, punk lesz a párja mellett, vagy vagány srácból elkényeztetett, befolyásolható szobainas. Az új élet képes olyannál alakítani embereket aki családjától eltávolodik. Egyesek jó irányba, mások rossz felé.

Négy gyerekem van. Kettő már felnőtt, egyik már házas saját gyermekkel. Utóbbit a gyerek születésétől rövid pórázon tartja az anyósa. Házat vettek nekik (ill. félig, a többi hitel), amit szinte naponta orruk alá dörgölnek. Úgy járnak a nyakukra, mintha ott laknának. Előttük még telefonálni sem mer a lányom. "Most nem beszélhetek! Majd hívlak!" - ezt a mondatot hetente hallom tőle. :( Hiába figyelmeztettem lányomat, mikor megtudtuk, hogy odaköltöznek. Lányom tisztában volt az én hozzáállásommal, ezért nem is merte elmondani, a házvásárlást, idegentől kellett megtudnunk.