Hogyan lehetséges az, hogy 40 feletti nők nem képesek elengedni a bőven felnőtt fiaikat?
Milyen ösztön az, amikor az anyós megpróbálja kiszorítani a fia párját? Hibákat keresnek és vitát gerjesztenek (mesterien). Sosem fogom megérteni, miért csinálják ezt, de ha fiam születik, feltetováltatom a tenyeremre, hogy JÓ ANYÓS LESZEK.
Mi a megoldás? Valójában sosem ártottam neki, ő viszont totálisan meg van róla győződve, hogy ártok a fiának. Bármit mondok, nem jó. Mostanra már az egész családját ellenem hangolta,és csodálkozik, hogy nem megyek velük karácsonyozni. És ez csak a jéghegy csúcsa.
Sajnos a legrosszabb az egészben, hogy a barátom teljesen kikészül, annyit veszekszik az anyjával. Komolyan mondom, olyan, mint egy papagáj, folyamatosan ismételgeti magát, és süket a másik szavára.
Őszintén szólva, nem tudom elképzelni, hogy az egész életünket így éljük le. Borzalmasan idegtépő és felesleges. Valamikor vége lesz?
Szerintem mindkettő igaz, valamiért nem vagyok neki szimpatikus, és nem is hajlandó elengedni a fiát. A másik fiával is ezt teszi, ugyanígy kibelezi a barátnőit...
De miért történik ez annyi családban? Miért más egy anya-fia kapcsolat, mint egy anya-lánya kapcsolat? Mindkettő kirepül, mindkettő a gyereke, akkor mi a különbség?
A különbséget azzal magyaráznám, hogy a lányokat úgy nevelik, hogy segítsen be a házimunkába, tanuljon meg valamelyeset főzni mikor kikerül az életbe, és úgy egyáltalán, szokjon hozzá, hogy ő lesz az aki a családot ellátja és gondoskodik arról, hogy egyben tartsa a családot. Ezzel szemben a fiúkat kiszolgálják, kitakarítják a szobájukat az anyukák, mosnak rájuk, ki van nyalva a fenekük mert ők fiúk..hát miért mosson fel pl.? (Természetesen vannak kivételek, én most általánosítok.) Tehát a lányok többsége úgy megy ki az életbe, hogy tud felelősséget vállalni, el tudja látni magát, míg a fiúk nem igazán vannak otthon a konyhában, a háztartásban, stb.
A megoldás az lehet, hogy vagy nem foglalkozol vele, és elengeded a füled mellett a megjegyzéseit, vagy pedig leülsz vele beszélgetni kettesben és megkérdezed, hogy konkrétan mi a problémája, hogyan tudnátok ezt orvosolni? Az én anyósjelöltem is rá van telepedve a fiaira, de azért nem olyan durván szerencsére. Például amikor a párom anno különköltözött tőlük 30 !! évesen, akkor elmesélte az anyukája utólag, hogy szíve szerint minden nap felment volna hozzá és ott ült volna vele reggeltől-estig....... a másik fia, aki 28!! éves, nemsokára költözik,d e már most pánikban van, hogy mi lesz ha ő is elhagyja a családi fészket, és arra bíztatja, hogy szerezzen magának több lány barátot akik majd takarítanak nála, és tavasszal ablakot pucolnak neki.. gondolhatod.
Még nem találkoztam senkivel a családjából, csak a tesóival meg az apjával. Velük jól elvoltam, főleg a húgával. Más családtagok véleményéről úgy tudok, hogy megkeresnek facebookon vagy családi összejövetelekkor erről témáznak a barátom füle hallatára.
Az, hogy nem vagyok neki szimpi, nem érdekelne, de amikor lek**váznak és azt mondják, hogy be kéne hódolnom, sajnos elpattan a húr. Tisztában vagyok vele, hogy a kontrázás nem megoldás, de akkor mi?
Ez nem sejtet sok jót, mi 25 évesek vagyunk.
Köszönöm a válaszokat, azt hiszem jobban kell igyekeznem abban, hogy ne reagáljak a provokációra.
10 ev mulva nem fog mar erdekelni ki szeret kinek mi a velemenye.
Addig pedig legjobb politika csak jot mondani szeretni az anyost akarhogy is probalkozik teged utalni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!