Hogyan lehetséges az, hogy 40 feletti nők nem képesek elengedni a bőven felnőtt fiaikat?

Én is ilyen helyzetben vagyok, ha nem rosszabban. Az a különbség, hogy anyós 56 éves, a párom pedig 31.

A párom elmondása alapján eddig minden barátnőjét utálta, néhányról pedig nem is tudott. Az előző barátnőjét minden utolsó k*rvának elmondta, mert volt egy kislánya, akit egyedül nevelt és mindezt úgy, hogy sosem találkozott a lánnyal 1,5 év alatt.

Ha lehet akkor engem még jobban utál, mint az eddigi összes barátnőjét együttvéve, ugyanis a párom 30 (!!) évesen elköltözött otthonról. Akkor minden voltam csak nagyságos asszony nem.... Ráadásul zsarolta a páromat, a költözésünk napján pedig felhívta, hogy sajnálja, hogy 4 évesen nem adta be intézetbe, amikor az apja otthagyta őket. Azzal érvel folyton, hogy bezzeg ő felnevelte a páromat és elvitte orvoshoz amikor beteg volt (mondta ezt arra, hogy nem rohant haza párom, amikor valami megfázás szintű baja volt...). Utána azzal zaklatta, hogy nem illek hozzá (hozzáteszem, hogy addig kb. 2-3 alkalommal találkoztunk), mert ő olyan lányt képzelt el neki, akinek lakása van és ha nem hagy el, akkor őt ne keresse többé a párom.

Elmentünk nyaralni, a párom előre szólt neki, h menni fogunk, de előtte volt ez, hogy ha nem hagy el, akkor ne keresse és nem szólt neki amikor elindultunk. Amikor hazajöttünk hoztunk neki egy csomó mindent, de csak azt hajtogatta, hogy mekkora "bűncselekményt" követtünk el ellene, ami megbocsájthatatlan.

Aztán az évfordulónkon a párom megkérte a kezem. Hetekig nem merte elmondani az anyjának, mert már elege van az állandó veszekedésekből. Aztán csak rászánta magát és az anyja konkrétan sírva fakadt és nem az örömtől. Azt mondta, hogy a párom kész tények elé állítja, holott ennek nem így kellene működnie.

Néhány hete kitűztük az esküvő időpontját amit szintén elmondott neki, mire megint az volt a válasz, hogy hát ez nem így működik, hogy mi tények elé állítjuk. Nem tudom, hogy akkor hogy kéne működnie.

A karácsonyi program ki lett találva hetek óta, mivel a szüleim vidéken élnek mi meg budapesten, kitaláltuk, hogy 24-én anyóssal leszünk és 25-én hazamegyünk az én szüleimhez és csak szilveszterkor jövünk vissza, mivel egyrészt évente 1-2 alkalommal jutunk el mindketten haza, másrészt ott lesz az esküvőnk és mennénk helyszínt és tortát nézni. Na hát mondanom sem kell, hogy anyósnak ez már eleve nem tetszett és közölte, hogy ha csak 24-én mennénk oda pár órára, akkor inkább ne is menjünk. Ennek ellenére természetesen mentünk volna. Na tegnap reggel jött egy üzenet, hogy elesett és nagyon megütötte magát. A párom, amint tudott ment és bevitte a kórházba, mert nagyon fájlalta a csuklóját és nagyon be volt dagadva neki. Mondták, hogy nincs eltörve semmije, csak nagyon megütötte. Azért begipszelték neki, mert állítólag nem jól tartotta. Na most azon megy a veszekedés, hogy a párom mégis hogy képzeli, hogy itt hagyja ilyen állapotban? És márpedig ő ne jöjjön velem, hanem üljön otthon mellette, mert őt öltöztetni meg fürdetni kell... Hát nem kicsit vagyok kiakadva már tőle és az a baj, hogy olyan cinikussá tett, hogy azt is kinézem belőle, hogy direkt esett el, hogy megakadályozza, hogy elmenjünk karácsonykor.

Ezek mellett folyamatosan megy, hogy "mikor költözöl már haza?", "nehogy gyereket csinálj neki", "nehogy hitelt vegyetek fel lakásvásárlásra, mert annak súlyos következményei lesznek!", "ha nyugdíjba megyek, neked kell engem anyagilag támogatni!"...stb. Nem tudom, hogy fogom ezt még sokáig elviselni....