Szülők! Támogatnátok, hogy az egyetemista gyereketek kollégiumból albérletbe költözzön? Mivel tudna rád hatni?

Két évig voltam kollégista, laktam jobb és rosszabb helyen is, volt mindenféle szobatársam, voltak előnyei és hátrányai is. Viszont összességében már úgy érzem, hogy szívesebben laknék inkább albérletben. Olyan mértékben kellett alkalmazkodnom idegen emberekhez, ami számomra már zavaró volt és egyáltalán nem tudtam magam otthon érezni.

Egy albérletben azért jobbak is a körülmények valamivel (pl. minden hétvégén haza kellett járnom, mert nem tudtam mosni és főzni), illetve szabadabb is az ember. Mindenképpen lakótársakkal laknék, viszont a saját szoba már önmagában nagyon sok kényelmetlenségtől megmentene. A koliban mindig probléma volt, hogy ki mikor kel, mikor fekszik, mikor tanul, mikor takarít, hova pakol, ég a villany, nyitva az ablak, átjön az xy stb... Természetesen az ember alkalmazkodik és nyitott, hajlik a kompromisszumokra, hiszen ezt másképp nem is lehet, viszont egy idő után már terhes volt. Zavaró, hogy sosem vagy egyedül, mindig mindent meg kell beszélni, nem tudod szimplán azt csinálni, amihez éppen kedved van vagy nem hívhatsz át senkit, mert tudod, hogy téged is zavar(nak) a másik vendége(i). Szóval ezeket én nagyon nem szerettem.

Ugyanakkor nyilván hatalmas nagy előnye, hogy egy albérlet díjához képest a kollégium szinte ingyen van. Ezzel szemben pedig nehéz érveket hozni... Abban bízom, hogy most (értsd a vírus miatt) talán több lehetőség lesz albérlet terén is, illetve van egy olyan sanda gyanúm, hogy a koliba is nehezebb lesz bekerülni. Nekem van némi félretett pénzem (pár százezer), illetve valószínűleg kapok majd ösztöndíjat is (a legmagasabb eddig 22ezer volt), de értelemszerűen ennyiből nem tudnám fedezni a költségeimet, maximum beleszállni azokba és ezért lenne fontos a szüleim támogatása.