Miert latom mindenhol ezt?

Az ember nem választja a szüleit. És általában nem is illenek össze. „Kell” szeretni őket, de csak nagyon ritka, hogy lehet is.

Engem meg tudod mi idegesít? Az olyan kiskirályfiúk és kiskirálylányok, akik hozzád hasonlóak. Először elhordják minden sz*rnak a szülőt, aztán rájönnek, hogy hoppá, de sok mindent tettek értem. Utána meg elkezd ítélkezni mások felett, ahogyan te tetted. Képzeld el ahogyan többen is leírták, nem feltétlen kell verés, drog, molesztálás. Esetleg tudod milyen érzés, amikor azért várod, hogy végre betölthesd a 18. életévedet, hogy leléphess? Esetleg tudod milyen az, amikor hiába kapsz tiszta ruhát, és ételt, de kb. úgy basszák oda eléd, mintha egy darab sz*r lennél? Tudod milyen az, amikor megkapod azt a saját szülődtől, hogy te rontottad el az életét, és bár meg se születtél volna, aztán másnap megy a jópofizás. Vagy azt, hogy megmondják neked, hogy még csak ne is próbálkozz az egyetemmel, mert úgyse lesz belőled semmi? Egyértelműen nem. Képzeld, milliónyian megkapták már ezeket életük során. Oké, hogy egy szülő megadja az alap dolgokat, de abba talán az is beletartozna, hogy mentálisan építi és nem rombolja a gyereket, kiscsillag. Nem minden szülőhöz lehet fordulni a problémáiddal, mert kiröhög, lehülyéz, lenéz. Ideje lenne valóban felnőni, és kinyitni a szemedet, mert a világban bőven nem csak a kamu depis tinilányok és tinifiúk léteznek, hanem valódi problémával rendelkező emberek is.

Mi a helyzet, kérdező, hová tűntél?