Miert latom mindenhol ezt?

Miért, te szoktál "panaszkodni" a jó dolgokról?

Nem, mert azokat "alap" dolognak értelmezi mindenki.

"Olyan jó munkahelyem van, imádok itt dolgozni"

Ilyen kérdés sincs, mert emberek/ családi kapcsolatok topikba csak panaszkodni jönnek az emberek.

De nem mindenki nem szereti a szüleit, én pl. Jobban szeretem őket mint bárkit vagy bármit még csajom sincs mert elvesztegetném az időm inkább a szülőkkel dumálok, mondjuk Anyuval nem, de Apuval cs-zek vagy Puzsért nézünk, Anyuval meg kártyázok.

22/f

Talán magyarázatot tudok adni az én példámon keresztül:

Apám dezertőr volt, idehaza találkozott anyámmal. Sikeresen összehoztak engem, aztán apám rájött, hogy hát nem volt túl jó ötlet. Le is lépett, elment Spanyolországba. Anyám lepasszolt a nagyszüleimhez egy éves koromban, ők neveltek két évig. Addig apámat keresgélte, de nem jött neki össze, szóval hazajött.

(ezt amúgy csak nemrégiben tudtam meg)

Amire viszont emlékszem:

Anyám soha nem foglalkozott velem. Mindig mondta, hogy "Tudod kisfiam, nekem bármit elmondhatsz. Ha bánt valami, majd én segítek.". De bármikor beszéltem hozzá, gyakorlatilag meg sem hallott. A mai napig meg sem hallja, amit kérdezek tőle. Mintha nem léteznék. Mintha soha nem is léteztem volna. Ha valamit mondok neki, akkor fogalma sem lesz arról, hogy miről is volt szó.

De természetesen azért elmondja a jó anyuka szöveget mindig. Kár, hogy képmutatásként. Csak mikor ketten vagyunk, akkor nem tudom kinek hazudik.

Nincs annál undorítóbb, amikor van egy családi összejövetel, és elő van adva, hogy mennyire jó anyuka. Legszívesebben lehánynám az ilyen szülőket.

Tudod kedves kérdező, inkább születtem volna egy olyan családba, ahol kevesebb az étel és koszosabb a ruha, minthogy olyan szülőkkel éljek, akik a saját gyereküket is képesek lenézni. Akik a nagyszülőktől kérnek kölcsön pénzt arra, hogy az unokájuknak vegyenek belőle játékot, mert hát "hogy néz ki az, ha nem vesznek neki semmit". Közben persze azért kell a nagyszülőktől kölcsönkérni a pénzt, mert a sajátjukat alkoholra és minden más bizbaszra költötték.

A külső szemlélőnek minden rendben, mert nem látja, amikor a nevelőapa terrorizálja és nyilvánosan megalázza a "gyerekét", az anya meg nem áll ki érte. Más nem látja, hogy az anyuka a WC-ben, elbújva vedel, mert pia nélkül nem képes élni. Más nem tudhatja mit él át az a gyerek, aki csak koncot jelent a szüleinek, ha megszólal.

Az utóbbi mondatra van egy jó kis emlékem:

Amikor 12-13 évesen vesegörcsöt kaptam és véreset vizeltem, kúszva bírtam kimenni a nappaliba, ahol a példaértékű szüleim nézték a TV-t. Mondtam, hogy nem bírom tovább, mindjárt elájulok, erre ők:

- "Próbálj meg aludni."

- "De nem bírok anya, annyira fáj, hogy sírni sem tudok."

*Közben próbálok felállni, de csak a fotelon csüngök*

- "Nem hiszem el, ezt is ilyenkor kell..."

Ekkor jöttem rá, hogy bármi bajom is lesz később, rájuk nem számíthatok.

Be is igazolódott, mert mikor autóbalesetem volt, a kocsi volt az első. :D

Millió dolgot mesélhetnék, de félek, hogy nagyon önsajnáltató hatást keltene. Valakit vernek otthon, mást fejbevágnak fejszével és elföldelnek. Én még szerencsés vagyok, hogy csak inkompetens szülőket kaptam. Ennél van még rosszabb.

Akik az említett kérdéseket felteszik, lehet életük pont azon részét élik, amikor a szüleik viselkedése átvált hirtelen nagyon rosszba.