Hogy reagálnátok arra ha a lányotokat viszonylag fiatalon, kb 19-20 évesen eljegyeznék?
Mint gyerek kérdezem ezt.
15 voltam mikor összejöttem a barátommal (aki akkor 16 volt) és azóta is együtt vagyunk. Jelenleg 18 vagyok. Gyerekkorunktól ismerik őt a szüleim, mivel sokáig egy utcában laktunk, illetve az ikertestvéremmel elég jó haverok.
Szóval még régebben egy családi ebéd alkalmával a barátom viccesen megjegyezte, hogy mire leérettségizek(1 év múlva fogok) lehet gyűrűt húz az ujjamra. Természetesen így nagyvonalakban már beszélgettünk a témáról, és abban mindketten megegyezünk hogy ha eljegyez, nem muszáj rögtön megházasodnunk(főleg ilyen fiatalon) Az utóbbi időben viszont észrevettem, hogy olyan mintha tényleg meg akarná kérni a kezemet. Gyűjtöget valamire, és mikor rákérdezek hogy mire, mindig homályos választ ad, vagy csak mosolyog magának. Múltkor véletlenül észrevettem ahogy az ékszertartómban turkál és a gyűrűket nézegeti. Illetve gyakran felhozza hogyha végetér ez a járványhelyzet, elmehetnénk a francia tengerpartra.(ez csak azért fontos, mert tudja mennyire imádom Franciaországot és hogy szerintem mennyire romantikus lenne ha ott kérnék meg a kezemet) Szóval eléggé úgy áll a helyzet hogy lehet meg akarja kérni a kezemet, aminek én nagyon örülök, de még egyenlőre nem akarom beleélni magamat inkább :D
Viszont anyám egyenesen ellenzi hogy fiatalon jegyezzenek el(mégha csak jegyesség is lenne) és szerinte nem elég ha csak nemet mondok, még szakítsak is a barátommal, mert nem jó ilyen fiatalon komoly dolgokba bonyolódni. Ennek a gondolkodásmódnak szerintem az az oka hogy ő fiatalon ment hozzá apához, viszonylag kevés ismertség utan(1 év) és elég durva válás lett a vége. Szerinte ránk, a családra pazarolta el a fiatal éveit, és teljesen ellenzi hogy én is ezt tegyem. Apa teljesen máshogy gondolkodik erről. Szerinte egyszer úgyis bekövetkezik hogy elvesz a fiú, és bár ő sem támogatja a rögtöni házasságot(a jegyességgel semmi baja nincs) de mégis elfogadná egy idő után.
Ezeket lényegében csak azért írtam le hogy kicsit jobban belelássatok a dologba, és ennek alapján leírni hogy egy ilyen esetben mint szülő, hogy reagálnátok.
Örülnék és támogatnám.
Anyukád meg ...
Itt nem konkrétan a házasságról van szó, hanem jelenleg csak az eljegyzésről. Szóval légyszíves ne haladjatok ennyire előre, maradjunk még csak az eljegyzésnél. Amúgy én is tudom hogy azzal hogy eljegyez nem 100% hogy házasság lesz, mert akármi közbejöhet, de pozitívan állunk a dologhoz, és természetesen inkább a házasság felé hajlunk:D
Az "utánfutó" gyártás pedig még fel sem merült, szóval ezt a tanácsot nem nagyon tudom hogy kezelni.
Csupán 24 vagyok és nincs gyerekem...
Emlékszem, anyukám mondta, nem szeretné, hogy az első barátomhoz hozzá menjek. (Ekkor szingli voltam). Nem is jött szóba az első kapcsolataimnál, nem kellett aggódnia.
Magamból tudok csak kiindulni értelemszerűen, én sokat változtam a gimi után, 18-tól 22 éves koromig. Rövid időintervallumnak tűnik, mégis sok meghatározó élményem volt. Másnak látom az érettségiző vagy az első éves énem, mint amilyen most vagyok. Azt tanácsolnám a gyerekemnek, hogy várjon még 2-3 évet, újabb és újabb akadályokat győzzenek le együtt a párjával. Akkor keljenek egybe, ha akkor is működik a dolog. Én komoly dolognak tartom a házasságot, nem kéne csak úgy beleugrani, majd 30 körül elválni.
De ez csak én vagyok. Egy ismerősömnek a korai házasság és család volt az álma, meg is valósította. Most megkérdezted vadidegenek, hogy vélekednek, de Te már ismered a szüleid véleményét...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!