Anyámnak szeretője van, és egyfolytában hü$yének néz minket. Mit tegyek?

Hány éves vagy? Mert egyáltalán nem mindegy! Van kiskorú testvéred?

Én azt mondom, ez nem a te dolgod! Tudom, hülyén hangzik, kissé lekezelően, ami nem áll szándékomban. A párkapcsolat alapvetően két emberről szól, még akkor is, ha vannak gyerekeik. A szülői szeret nem a felnőttek egymás közti viszonyától függ! A gyerekeiket mindig szeretik, még abban az esetben is, ha már egymást nem.

Mivel nem tudom az életkorodat, így nehéz megfelelően rávilágítani a helyzetre. Voltál már szerelmes? Volt / van párkapcsolatod? Szakítottál már valakivel?

Az élethelyzetek megítéléséhez élettapasztalat kell. Ha nem rendelkezel vele, informálódni kell. (olvasni, olvasni, olvasni, filmeket nézni, másokat nézni, meghallgatni) Nem szabad ítélkezni, következtetéseket levonni tapasztalat és/vagy élettel kapcsolatos információk nélkül! Magyarán, fiatalon nehéz belelátni a másik ember (pl. szülők) érzéseibe, érzelmeibe.

A házasság megromlása, felbomlása, a válás egy kellemetlen folyamat! Leírásod alapján középfázisban vannak szüleid. Tehát, még messze a vége, amikorra lecsillapodnak a kedélyek, az élet hullámvölgye idővel visszasimul. A gyereke számára, legyenek bármely korúak nem könnyű a helyzet. De nem szabad elfeledni, a szülőknek sem az!

Annak, hogy miként jutottak szüleid idáig, hogy mi vitte rá anyukádat a félrelépésre... na, ehhez nincs igazán közöd. Ez kettőjükre tartozik!

Te (és ha van testvéred, akkor ő is) annyit tudok javítani a helyzeten, hogy nem ítélkeztek szüleitek felett! Egy házasság, egy párkapcsolat két emberen múlik. Ha megromlik a viszonyuk, abban mindketten felelősek, mindkettőjük ugyanannyira tehet róla. De itt nem kell felelőst keresni, ez nem egy bűntény. Az emberek változnak, folyamatosan változnak. 5-6-10-15 év alatt akár 180 fokot is képes változni. Mondhatni, alapjaiban módosulhat az egész lényük. Ami régen érdekelte őket, az már közömbös, új dolgok felé tendál a figyelmük. Ahogy annak idején látta a világot, az elmúlt és új életszemlélet vette át a helyét. Ebbe az új életükbe vagy beleillik a partnerük vagy nem. Ekkor mondják, eltávolodtak egymástól.

Neked és testvérednek (ha van), egy legyen fontos, szeresd a szüleidet, testvéredet! Törekedj arra, hogy örülj az ő boldogságuknak. Még akkor is, ha úgy érzed, hogy szüleid párkapcsolati problémája beárnyékolja az életedet. Ez nem a te problémád! Nem ellened szól!

Anyukád eltitkolja az új viszonyát? Miért, mit kéne tennie? Ha eléd, elétek állna, akkor megértők lennétek? Értenétek, mi vitte rá, mi oka volt erre, miért nem boldog a házasságában? Honnan értenéd, ha még nem voltál házas, nem éltél együtt hosszú évekig senkivel?

Ne apukáddal beszélj! Az igen nagy butaság volna! Ülj le anyukáddal kettesben. Vedd elő a legnyugodtabb, legudvariasabb jellemed és úgy beszélgess el vele, mintha nem szülőd, hanem egy barátod lenne, akinek párkapcsolati gondjai vannak, aki szakítás előtt áll. Mit mondanál egy barátodnak, barátnődnek, ha az ő viszonya ment volna tönkre? Miként vigasztalnád, biztatnád, hogy minden rendbe fog jönni, és lehet jobb is az élete?

Jómagam is elváltam 20 éve. Első házasságomban született két gyermekünk, akik már felnőttek. Egész gyermekkorukban törekedtünk arra, ne okozzon nagy megrázkódtatást számukra a válás, a külön-külön életünk. Mindketten szerettük, szeretjük őket! Ez soha nem volt kérdés! Egymással voltak gondjaink, illetve 6 év együttélés után rájöttünk nem úgy szeretnénk élni éltünket, ahogy a másik. Megváltoztunk, mások lettek az értékrendjeink, a fontossági sorrend az életünkben. (kivéve a gyerekeink, ők a lista élén álltak, állnak)

Szépen felnőttek, hamar megértették a feléjük irányuló szeretetben nincs változás, anya és apa ugyanúgy szereti őket. Nagylányom esküvője egy éve volt, tavasszal megszülte első unokánkat is. Az esküvőn, a babavárásnál, születésnél, mindig számíthatott mindkét szülőre.

Második házasságomban is született két gyerek. A négy gyermekem imádja egymást, annak ellenére, hogy nem együtt nőttek fel, nem laktak együtt soha.

Még annyit, próbáld mindkét szülődet támogatni ebben a problémákkal teli időszakban. Ahogy írtam, nem lesz könnyős senkinek. A legtöbb, amit tehetsz (tehettek testvéreddel), hogy nem stresszelitek az öregeket! Nem kritizáljátok egyiküket sem! Nem szabad egyik vagy másik pártjára állni! Függetlennek kellene lenned, mint Svájcnak! :-)

Írom mindezt annak ellenére, hogy első feleségem szintén félrelépett a szakításunk előtt. De addigra már tagadhatatlanul el voltunk hidegülve, távolodva egymástól. Nem esett jól, hogy megcsalt. Sőt, szarul éreztem magam, nagyon pocsékul. De beláttam, ha nekem lett volna lehetőségem, ha én ismertem volna meg egy olyan nőt, aki minden tekintetben megfelelt volna az akkori elképzeléseimnek, nagy eséllyel, hogy én is félreléptem volna.

Ex-nejem össze is házasodott evvel a pasival, tehát nem csak holmi futókaland volt. Így utólag, élettapasztalatokkal telve, mondhatom akkoriban nem én, hanem ő volt az, aki megfelelt (ex-)nejemnek. Hiszen megváltoztunk a 6 év házasság alatt.

48 Apuka

Ne vegye senki személyes sértésnek aki személyes sztorit mesél el, de akkor is a meg csalt félnek kell eldönteni hgy megbocsát- e a másik félnek. Az is lehet hogy olyan rossz már a házasságuk hogy ez az utolsó csepp a pohárban, és erre van szükség hogy egy rossz házasságnak vége legyen. Bár ha személyes történet én is tudnék mesélni egy nagyon közeli ismerősről akinek pocsék volt a házassága csak nem mert lépni a gyerekek miatt. Mikor megtudta hogy megcsalja a felesége azonnal elvált. Most mindketten házasságban élnek egy másik emberrel, balhé nélkül.

Tehát ugyanazt kérdezem. A megcsalt félnek nincs joga tudni róla? Döntést hozni hogy hogyan is akarja ez után?

Az előttem szóló 48 éves apuka tökéletesen leírta mit kéne tenie a kérdezőnek!

Arra én is kíváncsi lennék hány éves a kérdező.

A megcsalt félnek persze joga lenne tudni a dolgokról, de az élet nem így működik. Arról biztos tod, hogy pocsék a házasságuk. Akkor pedig lehet számítani arra megcsalja őt a másik.

A legtöbben nem válnak el amíg nem jön egy harmdik.

Azén szüleim is elváltak első házasságukban soha nem kérdeztük mi volt a problémájuk. Tesóm anyukám előző házasságába született, de soha nem volt kérdéses, hogy tesók vagyunk. Apukája elég hamar meghalt, de addig tartották a kapcsolatot. Az én apukámat tekinti inkább apjának, hiszen az nevelte fel őt is.