Nyugaton miért teljesen elfogadott az, hogy a szülők nem segítik a gyereküket anyagilag?

Itthon ha egy szülő teheti, akkor segíti a gyerekét ott, ahol csak tud neki: jogosítványt szerzésben, autó/lakásvásárlásban. Nyugaton ez nem annyira jellemző, sőt teljesen elfogadott az, hogy a gyerek fizeti magának a jogosítvány megszerzésének árát is. Nyugaton jellemzőek például a duális képzések, amik az OKJ-s tanfolyamokhoz hasonlíthatóak, csak ott sokkal gyakorlat-orientáltak. Ha valaki ilyenre jelentkezik, akkor a cég, ahol a gyakorlatát tölti, fizet a tanulónak minden hónapban 500-1000 euró között a képzés végéig (2-3 év általában).

Ilyen képzéseket legtöbbször 16-18 évesen szokták elkezdeni, és ismerek olyat, aki ilyen képzésen vesz részt, és a fizetése felét haza kell adnia, és mellette minden személyes kiadást magának kell fizetnie (bérlet, jogsi, nyelvtanfolyam). Gazdag családoknál is ugyanúgy előfordul, hogy a szülők "tanuljon meg bánni a pénzzel" - címszó alatt nem segítik semmivel a gyereküket az életben, sokszor még az örökösödésből is kivonják, és valami alapítványra hagyják a pénzt. Mondván, hogy a gyerek dolgozzon meg ugyanúgy a pénzért, ahogy ők. Például ha egy ilyen családban a gyerek keres mondjuk havi 750 eurót a képzésen, és a család elmenne nyaralni mondjuk Thaiföldre, akkor kiszámolják a szülők, hogy mennyibe kerül, ha velük jön a gyerek, és természetesen ha velük jön, akkor ki is kell fizetnie az utazás rá eső részét. Ternészetesen lakásvásárlásban sem támogatják, olyanról is tudok, hogy a szülőknek több kiadó lakásuk is van, de a gyerekük mégsem költözhet be az egyikbe, csak akkor ha fizet, úgy, mint a többi albérlő. Olvastam erről külföldi fórumokat is, és ott sem találtak a kommentelők semmi kivetnivalót az ilyen szülőkben. Ti mit gondoltok erről? Én valahogy nem tudom szülőnek tekinteni az ilyen embereket.