Nyugaton miért teljesen elfogadott az, hogy a szülők nem segítik a gyereküket anyagilag?

New york ról tudok nyilatkozni, ott éltem 10 évet, 2008-2018ig

A engem leginkább latinamerikaiak vettek körül, en ptt azt tapasztaltam, hogy nem hogy a szülők, de az egész rokonság, sőt még a közeli barátok is úgy segítik egymást, ahogy csak tudják...

Mellesleg aki ért is valamihez, és úgy dolgozik, annak nem nagyon van szüksége anyagi segítségre... szobafestő voltam, napi 2008-2013ig napi $110, 2013-2015ig napi $150, 2015-hazajövetelig napi $180

És volt nem is kevésszer, hogy a hónapban 28-31napot is dolgoztunk...

Az ide kiírt kérdések alapján, nekem eléggé úgy tűnik, hogy nálunk is bőven jellemző, szóval már a kérdésfelvetést is általánosító hülyeségnek érzem.

Ettől függetlenül egy jobban működő gazdaságban / országban egészen más azt mondani, hogy próbálj meg boldogulni. Mikor itt nálunk egy tanult felnőtt embernek is alapvető egzisztenciális gondjai lehetnek, akár mert nem keres eleget, nincs bejelentve, vagy csak nem fizetik ki, vagy épp nincs munka.

Amerikarol tudok irni.

Usaban aki teheti az altalaban segiti a gyereket anyagilag. Vannak kivetelek de olyat nem hallottam hogy gazdag szulok kifizettetik a gyerekkel a nyaralast mikozben a gyerekuk minimalberbol el.

Mexikoiak pl kuldenek haza penzt mexikoba a rokonoknak.

Felesegem szulei nem segitenek minket anyagilag egyaltalan. Ok kapnak a szuleiktol penzt es a testvereik is sok mindent vesznek az o gyerekeiknek de ok egyik gyereknek sem vesznek semmit.

Felesegem hasznalt autot is csak ugy kapott hogy vissza kellett adni miutan mi vettunk egyet kozosen, haz vasarlasban nem segitettek semmit, semmit sem kaptunk ajandekba se egy butort semmit(csak 1000 eves dolgot ami nekik nem kellett es csak utban volt naluk).

Egyebkent tartjuk veluk a kapcsolatot. Segitenek pl pakolni meg ilyenek ha kell de anyagilag nem.

Mert az a normális, hogy a gyerek próbál előre jutni saját erőből.

Amúgy külföldön élek és hidd el, a gyerekeknek semmi bajuk nincs ezzel. Az én gyerekem is dolgozni kezdett 13 evesen. Nem, nem azert mert mi kenyszeritettuk, sajat maga dontott igy, hogy kiegeszitse a zsebpénzét. Az ismerettsgi körömben minden 16 év feletti dolgozik, sokaknak 2 munkája is van és eszméletlen büszkék is rá, hogy képesek iskola mellett is csinálni. A többségnek kialakult jövő kepe van és normalisnak tartjak, hogy ha majd nagykorukent otthon kell elniuk, es teljes munkaidőben dolgoznak, akkor hozzájáruljanak az otthoni költségekhez. A saját megkeresett pénz, az abból vasarolt dolgok nagyobb értékűek, mint az, ami csak nugy az ölükbe pottyant. Pl a gyerekem anno egy hét alatt összetörte a tőlünk kapott új telefonja kijelzőjét. Arra viszont, amit saját maga vett a munkajabol spórolt penzebol, nagyon vigyaz. Mas az, amikor anyu oda ad valamit, amiért semmit nem kellett tenned és más az, amikor tudod, hogy te hány órát dologztal keményen azért, hogy még vedd magadnak.

A szülő nem attól szülő, hogy mindent megad a gyereknek, hanem attól, hogy megmutatja a lehetőségeket és irányt mutat. Ha mindent a popsid alá tolnak, fogalmad nem lesz arról, hogy minek mi az értéke.

De nem kell egyet érteni. A te életedet úgy eléd, ahogy akarod. Ha hazát akarsz venni a gyereknek, akkor vegyel

házat, de közöd nincs hozza, hogy a másik vesz e a gyereknek, vagy sem.

Magyarországról tudok nyilatkozni. Itt felnőtt egy olyan generáció, aki a munkás éveit sokszoe úgy élte hogy csak papíron kellett csinálni valamit. Biztosabb emlékeznek sokan a kötelező munkahelyekre, ahol semmi meló nem volt.

Ez egy undorító népség, tartja a markát és nem ad semmit a gyerekének, sőt, ha teheti még elvesz tőle.

Lassan ezek nagyszülők lesznek és remélem a gyerekeik másképp gondolkodnak.