Mi tévő lehetnék ebben a mérgező szülő kapcsolatban? Hogyan fogadjam el?

Nagyon rossz gyerekkorom volt,apám sokat vert minket,mindig csak odibált velünk,szidott.Arra nevelt,hogy maradjunk csendben,ne csináljunk semmit,ne menjünk sehova,másokkal ne álljunk szóba. Anyám meg csendben tűrte a dolgot és kiszolgálta egész családot. Borzalmas volt ez a viszony,gyűlöltem apám . Soha nem beszélhettünk az érzéseinkről,problémáinkról,ha mertünk valamit szólni akkor addig bántott lelkileg,hogy megbántunk a napot is,hogy bármit mertünk mondani.

Mindig az volt a tervem,hogy hamar talpra fogok állni és eltűnök jó messzire,de valahogy mindig keresztezték az önállósodási terveim,beleszóltak,hogy hova mehetek tanulni,nem engedtek dolgozni,anyagilag mindig támogattak pont annyira,hogy eléldegéljek .

Felnőttem,26 vagyok,de úgy érzem egy nulla vagoyk,tanulmányaimat nem fejeztem be egyetemen még,nehzemre esik mert ezt is ők választották nekem,megfenyegettek hogy nem fognak segíteni semmiben ha nem ide jövök.Dologzni csak diákmunkát tudtam így,elég pitiáner a fizetésem kb mint egy faluban a minimálbér.

A lényeg az,hogy lett egy normális párom évek után először,tényleg ő fantasztikus családból jött és rengeteg dolgot "tanított" pl hogy nekem is lehet akaratom,érzéseim,lehetek őszinte stb.

és a baj,hogy szüleim ebbe is bele akarnak szólni. Szerintük "szűznek " kell lennem ,nem költözhetek össze senkivel házasság előtt,nem aludhatunk együtt,nem vihetem magamhoz stb. És az a baj,hogy bele is tudnka szólni...

Semmiben nem támogatnak ,semmit nem kapok tőlük jóformán ,úgy értem elképesztően gazdagok és semmivel nem segítik a gyerekeiket csak hátráltatnak. Másoknál látom,hogy a szülőnek épp hogy van valami mégis megosztja a gyerekével.Nálunk ilyen nincs!Se tudást,se tanácsokat semmit nem kaptam tőlük.

Egy gyerekük sem házas még,de a közelében sincs.Én lennék az első aki végre talált valakit és nekem is be akarnak tartani.Nem értem miért jó nekik az,ha teljesen függővé tesznek??Azzal fenyegettek,ha nem sikerül befejezni idén az egyetemet magukhoz költöztetnek és náluk kell majd dolgoznom.De én felkötném magam inkább mintsem,hogy a közelükben kelljen élnem,ahol egy szót nem szólnak hozzám csak negatívat,folyton panaszkodnak mindnre,az utolsó ft-ot is sajnálják pedig bőven a felső 5%-ban élnek...

Nem tudom mit tehetnék??Azonnal keresnem kellene teljes idős állást ,hogy el tudjam magam egyedül is tartani majd befejezni közben az egyetemet és velük örökre megszakítani a kapcsolatot?

Annyira nehéz elfogadnom,hogy ők ilyenek,hogy nem lehet velük őszintán beszélni.Hogy nem fogadják el,hogy egy egyén vagyok.Korlátozni akarnak,mindig is fenyegettek mindennel,hogy kussoljak mert ők adnak nekem enni,nem lehet akaratom.Hogy mindent úgy kell tennem ahogy ők fütyülnek. Persze ha örökre lelépek akkor az örökségből is ki fognak zárni..de persze lehet meg sem élem ,hogy valaha legyen örökségem,úgyhgoy lehet ez a legbölcsebb lépés.

Szívesen fogadok tanácsokat,esetleg olyantól aki hasonlóan élt,hogyan tudott függetlenedni,mi történt vele,megbánta vagy sem?