Szerintetek a gyereknek mindig jobb, ha elválnak a szülei, amennyiben azok olyan házasságban élnek, ahol egyáltalán felmerülhet a válás, mint ötlet?

Szerintem sarkítassz a kérdésedben.

Nyílvánvalóan ha csak egyáltalán felmerülhet, akkor nem, akkor lehet nem tart ott valójában a kapcsolat, csak helyre kell billennie.

De senki sem egy felmerülés hatására válik, és inkább nem válik mint igen, szóval ahol ez már komolyan felmerül annyira, hogy eljussanak a válásig, ott igen, ott jobb.

Ha a szülök komolyan a válás mellett döntenek, akkor a gyereknek sokkal jobb, ha csak a "gyerek miatt" nem maradnak együtt, mert akkor már csak folyamatos feszültség meg súrlódás van a családban és ez kifejezetten rosszat tesz a gyereknek.

Olyan nincs, hogy "önigazolást" keresnek, senki nem válik el apróságok miatt, amihez ezt kellene keresni, aki oaig jut, annak oka van erre.

És hidd el, egy gyerek jobban van elvált, mint ideges, frusztrált szülökkel. (Feltétel természetesen, hogy a szülök a válás alatt és után is emberi módon állank egymaßshoz, nem veszekednek, nem sárdobálás megy!)

Mint ötlet, nem. Minden házasságnak vannak rossz és jó időszakai, és vannak mélypontjai, válságai. Ma nagyon hamar felrúgnak az emberek mindent, mert képtelenek alkalmazkodni egymáshoz, és sokan érdekből kötik a kapcsolataikat - nem kivétel ez alól a házasság sem.

Ha baj van, nem szakembert keresnek (párkapcsolati terapeutát), mert "ők aztán kérem, nem hülyék!", hanem azonnal válás.

Mellesleg van egy rakás nő, aki eleve azzal a rejtett, de magában nagyon is megacélosodott szándékkal megy férjhez, hogy csak a gyerek kell és majd talál ürügyet a váláshoz. Ezek a legaljasabb nők: végtelen önzés és birtoklás, aljasság a a jókislányos viselkedés, a bűbájos kis pofi meg a csinos kis testecske mögött.

Akkor, és csakis akkor, ha jóvátehetetlenül megromlott egy kapcsolat, ha már semmi nem fűzi össze a házasfeleket, ha állandó a veszekeés, az ordibálás, a mérgező légkör, akkor kell a válásra gondolni és azt megtenni; és akkor is arra kell gondolni mindig, hogy egy gyereknek - amíg az illető él - mindig KÉT szülője van. Csak akkor tiltsák el az egyiktól (mindegy, hogy anya vagy apa), ha kifejezetten káros a számára a szülő léte is (bántalmazás, esetleg súlyos fokban).

Jobb. Ha nem válnak el annak ellenére, hogy nem jó a házasság, akkor ez nagyon rossz példa a gyereknek, akkor is, ha nincsenek hangos, erőszakos veszekedések.

Ezt a mintát akaratlanul is magáévá teheti a gyerek és ő is benne fog maradni a rossz kapcsolatokban.

Én úgy gondolom, hogy nem bűn válni. Egy élete van mindenkinek, nem szabad leélni olyan mellett, akivel boldogtalan. Láttam jó pár ilyet. Megkeseredett, befásult emberek, akik 50-60 évesen jönnek rá, hogy már 10-20-30 éve lépniük kellett volna.

Erre nem lehet altalaban valaszolni. Mindig az adott hazassagot kell nezni.

Es az se biztos, hogy utana jobb lesz barkinek is. A napi egyuttelesbol szarmazo konfliktusok megszunnek, de helyette termelodnek masok.

Tanulsagos olvasgatni itt a gyakorin, hogy pl. mennyi problemajuk van az anyjukkal elo gyerekeknek a neveloapjukkal.