Milyen érzés apa nélkül felnőni?

29 éves nő vagyok.

7 éves koromban halt meg az apám. Nekem azért volt nehéz, mert az apával a kötődés 7 éves korban alakul ki. A mai napig hiányzik és még mindig nem tudtam elengedni, depressziós vagyok. De van egy 8 éves párkapcsolatom, jó állásom. Sosem kerestem a férjemben az apát. Előtte ismerkedtem férfiakkal, egyik se vágott át, legalábbis én nem így éltem meg, ha volt is ilyen.

Nekem inkább az volt a probléma, hogy a halála után csak a "szar" ömlött. Meghíztam, nem volt egy csepp önbizalmam se, személyiségem se. Azért is volt nehéz, mert anyukám totál begőzölt a halála miatt és teljesen letörte az önbizalmam, személyiségem se alakult így ki. Fogalmam nem volt, h mi a normális és mi nem. De egybe vetve: rossz volt nélküle felnőni, mert ha ő itt lett volna, biztos megvédett volna az anyámtól és egy normális felnőtt vált volna belőlem. Sokkal jobb lett volna, ha lett volna egy férfi mellettünk.

Nekem volt és van apám, csak nem támogató apaként volt jelen, hanem bántott ahol tudott. Vert, megalázott, ijesztgetett, fenyegetett. Soha életemben nem ölelt meg. Egyszer sem. Undorodom is tőle.

Sajnos tényleg valószínű, hogy leginkább a társas kapcsolatokra van hatással az ilyen. Ha durván nyúl hozzám egy férfi, az bennem vonzalmat és szexuális vágyat ébreszt a mai napig. De szerencsére a gyengédség is. Nagyon kiélezett vagyok a férfiakra, a reakciókra.

Nagyon sok rossz élmény és buta választás után találtam mesebelien jó párt. Mellette azzal küzdök, hogy ne csaljam meg. Nem tudom, lesz-e valaha békém. Nem tudom, ebből mennyi az én “hibám”.

Egy jó anya sokat segíthet, engem nem védett meg tőle, pedig könyörögtem, hogy váljon el, ezért az enyémet nem tartom jó anyának.

Szia! Sajnálom nagyon a kislányodat hiszen egész életében magában fogja hordozni ezt a hiányt amit semmivel se tud majd pótólni!( Talán a drogokkal próbálkozik majd hiszen csonka csalàdban felnôtt gyermekek 80%ban hajlamosabbak a függôségekre( drog,alkohol stb..), Mint a szeretô apa és Anya (Családban)nevelkedettek!

Ès komoly érzelmi problémákat okoz majd a párkapcsolataiban!

Megprobalom röviden leírni a saját tôrténetemet !

Kislány koromban talán olyan 7 éves lehettem mikor ovodaba észrevettem azt, hogy mindenkinek van apukája nekem meg nincs!

Elsô szülött gyerekként anyukam is nevelôintézetben nôtt fel tehát semmi családi háttérrel nem rendelkezett

még magzat koromban édesapám közölte anyukámmal, hogy nem kér belôlem, de anyukám mégis szerette volna, hogy megszülessek.

Akkor 20 éves volt és harcolt azért, hogy a lányának legyen apja de még születésem után se változott a véleménye az "Apámnak"

Voltak testvéreim is akik utánam születtek hagyne mondjam mind a 3 testverem külön apától és senki se vállalta gyermeket!

Tudom szánalmas....( az apák részérôl)

Na de visszaterve kislanykoromban mindig is azt ereztem, hogy masoktol különbözöm nem kaptam figyelmet senkitol se mert anyunak nem volt ideje és apam nem volt így mindig naplot vezettem amibe leirtam gondjaimat bízva abban , hogy majd apu egyszer eljön értem és magával visz, hiszen anyu ekkora mar nem birta az osszes gyereket egyedul nevelni igy alkoholista lett!

És most jön a nagy csattanó ekkor voltam 9 éves és sokat jártam templomba ministrálni.

Az akkori papbácsi mindig kedves ember volt mindenki felnézett rá gondoltam megbízhatok benne és feltettem neki a nagy kérdést:

Pap bàcsi nekem miért nincs apukám?

(Mindig Is szomoru kislány voltam hazimunkat vegeztem testvereimre vigyaztam mert anyu iskola utan mindig ezeket a feladatokat adta,nulla gyerekkor!

És akkor megvaltozott bennem minden érzés az apámmal kapcsolatban mivel azt válaszolta

Neked Isten az apukád mindannyian Isten Gyermekei vagyunk!

Abban az évben még nevére vett édesapám és megprobalta velem felvenni a kapcsolatot, de akkor már hiába volt anyukam nem engedte, hogy magához vegyen hiaba Is akartam, közlöm osztályelsô voltam mindenben sportban is a legjobb az iskolában éreztem a legjobban magam! Amit ma már megköszönök mert tobb diplomas 4 nyelven beszelo 3 szakmaval rendelkezo ember lettem!

De a belsô érzelmileg ūres ûrt soha semmi sem fogja pótólni

A negativ eredémnye , hogy apakomexusom van mert sose erdekelt a saját korosztalyom úgy ereztem hozzàm képest gyerekek voltak!

A másik ,hogy nem vágyom csalàdra nekem az a normalis hogy nincs együtt elek egy tolem joval idosebb ferfival ami masoknak szemet szúr , de nem mindenkinek fogom az orrara kotni, hogy egy elutasitott gyermek voltam egész eletemben sosem volt rendes csaladom tehát nekem Ez a normalis!

Én az eredmenyeimben talalom Meg a boldogságot és azt is hozzá teszem megjartam a prostitució poklát most 35 éves vagyok!

Apamat 4x lattam egy alkholista lett amit meg is érdekel!

Tonkre tette az erzelmi életem amit Isten nem díjazott.....

Kislányodnak üzenem legyen erôs és soha ne hagyja a férfiaknak hogy kihasznaljak és legyen önbizalma megvalósítani az álmait akkor is ha az apukája egy szánalmas ember!

Sokkal erôsebb lesz és tudatos, ha nem erezteted majd vele meg senki màs, hogy ô egy nem kivanatos ember a Földön!

Nagyon nehéz de Ez van!

Ilyen volt apa nélkül felnônöm mélyszegénységben de Isten velem volt!