Nagyon-nagyon gázos családból hogyan léptetek le?

Én nyolcadikos koromban megszöktem otthonról. Szerencsém volt, volt hová mennem, mert nagymamám már korábban mondta, ha nem bírom tovább, jöjjek hozzá. Jöttem.

Nekem az apám volt alkesz. Szégyellem, hogy eddig fajult, de megvertem, bedobtam az ágyba, ha részegen hőbörgött. Kigyúrtam magam nő létemre, és nem hagytam magam. Soha nem hagynám,hogy verjenek. Diákhitelt vettem fel. Elmentem kollégiumba. Nem jártam haza. Lelkileg rámentem a gyermekévekre. Nyugtatón és antideprensszánson éltem évekig. Én szétverném ha kezet emelne rám valamelyik ok nélkül,mert elmeroggyant. Vagy kihívnám a zsarukat,ha van ok látleletre feljelentést tennék,távoltartást kérnék,lecsukatnám. Vagy én mennék bíróság elé,de megvédeném magam. Jogod van a testi épségedhez!

Én felvenném a diákhitelt és elmennék egy távolabbi egyetemre, koleszba. Természetesen diákmunkát is vállalnék. Ennél kézenfekvőbb és egyszerűbb megoldást nem tudok. Persze a helyi koleszba is ki lehet bulizni egy helyet, ha összeismerkedsz egy HÖK-össel, de az gondolom még mindig túl közel van. (Én nem vagyok ilyen helyzetben, de muszáj volt írnom, mikor ezt elolvastam.) Szívből drukkolok, hogy találj megoldást. Kitartás! És ne feledd: nagykorú, cselekvőképes személy vagy. Te döntöd el, hova mész, melyik egyetemre. Ha már egyszer elmentél, szabad vagy!