18-25 év közötti fiatalok, ti, hogy küzdtök meg azzal, ha anyagilag még a szüleitektől függtök?

Tényleg találhatsz diákmunkát, amivel a passzióidat, egy-egy drágább ruhadarabot, telefont, szórakozást fedezhetsz.

Ha nem csak a levegőt rontod a felsőoktatásban, hanem tisztességgel tanulsz, akkor elvileg azt a szülőnek, ha módjában áll támogatnia kell, (törvény!) így az ahhoz kapcsolódó költségeket sem ők, sem te nem tekinthetitek függésnek.

Én minden gyerekemnek azt mondtam, az egyetem alatt támogatom, ö meg a lehetö letrövidebb idö alatt maximális eröbedobással és jó teljesítménnyel végezze el azt.

Szerintem értelmesebb, mint mindenképpen "függetlenedni" és közben csak félig-meddig koncentrálni a tanulásra.

Én is nehéz szakon vagyok. Van ösztöndíjam (4,35-ös átlagra most 6ezer forint, mondjuk ez nevetséges de mindegy), elsőévesként kezdtem gyakornokoskodni, évekig 0forintért, most havonta kapok 10-15 körül. Szülőkkel élek, kb mint gimisként, kaját, telefont, bérletet ők fizetik. A havi kb 15-20 ezer forintból fizetem a telefonom törlesztőjét (5ezer/hó), ebből spórolok tan/szakkönyvekre, jegyzetekre, kozmetikumokra (extraérzékeny bőröm van, sima drogériás termékek nem jók sajnos). Ha marad akkor abból teszek el ruhákra, cipőre bár az elmúlt 1,5 évben ezekre nem tudtam költeni.

Igazából én nagyon örülök, hogy ennyivel is tudnak támogatni, különben vagy diakhitelből kéne élnem és milliós adóssággal nekiidulni az életnek vagy nem is tanulhatnám azt amit szeretek.