Miért ilyen az anyám? Már úgy érzem öngyilkosnak kéne lennem. Minden reményem elveszett.
Anyám állandóan csúnyákat mond nekem, és nekem fogalmam sincs, hogy mivel szolgáltam rá. Én csak önállósodni akarok, ezért kérdezgetem tőle, hogy ezt hogyan csinálja, meg azt hogyan... Én csak tanulni szeretnék tőle,ő meg ahelyett, hogy tanácsokat adna, vagy tanítana állandóan azzal jön, hogy én milyen böszme vagyok,hogy ezt sem tudom. Pedig én soha nem mondtam, hogy nem tudom, egyszerűen csak érdekel, az ő véleménye, hogy ő hogyan csinálja. Gondolok itt a különböző kaják készítésére, takarítás és a többi háztartási és mindennapi dologra. Ahelyett, hogy elmondaná, helyette nem mond semmit, csak, hogy nekem fölösleges bármit megtanulnom, mert soha nem leszek önálló. Pedig ez részben az ő hibája, mert ő tolt mindent a seggem alá már gyerekkorom óta, viszon soha nem bánt velem olyan jól mint egy igazi szülő. Már gyerekkoromban is folyton csak a rossz szavakra emlékszem tőle, pedig akkor még csak gyerek voltam. Most sem vagyok különösebben problémás, állandóan tanulok, de szerinte azt is hiába mert soha nem lesz belőlem semmi, soha nem vesznek fel az egyetemre, örökre buta maradok és még sorolhatnám. Ő állandóan piszkál, hogy csinálhatnék is valamit ahelyett, hogy a szobámba ülük egész nap, de én nem szívesen merészkedem ki innen, mert mindig megy a beszólás. A szobámat rendben tartom, de akkor is állandóan beszól, ha bezzeg kérdezek valamit, hogy ezt hogy csináljam szerinte (kikérném a véleményét), akkor már levagyok hurrogva és elvagyok mondva az utcasarkon álló semmittudónak.
Az öcsikém a sztár, én meg a selejt. Ma például megpróbáltam normálisan beszélni vele, hogy miért jó neki, hogy teljesen lelkileg gyengét csinál belőlem, persze ő nem tudta normálisan elmondani, hogy mi is a baja, erre aztán elkezdett ordítani, én meg sajnos elég érzékeny vagyok, szóval elkezdtem sírni (főleg, hogy jelenleg más problémám is van). A vége az lett, hogy mindenfélét kiabált rám, ilyen-olyan k**va vagyok, mehetek majd a sarokra, élete legnagyobb hibája volt, hogy megszült, legszívesebben agyonverne, had folyjon a vérem és ami a legdurvább volt, hogy azt mondta, hogy nem vagyok az ő lánya. Neki csak egy tökéletes fia van, és, hogy Isten adja neki, hogy tőlem megszabaduljon egyszer és soha többet ne kelljen látnia.
Komolyan azóta csak sírok, és nem tudom mi tévő legyek.Egyszerűen csak az jár az agyamban, hogy mit követhettem el, hogy ezt kaptam, hiába gondolkozok nemtudom az okát. És a sírást sem bírom abbahagyni, szerintem ma le sem fekszem, nem bírnék aludni ezek után.
Nagyon szeretnék lelkileg megerősödni, de nem tudok.
Szerintetek mivel okozhatnám neki a legnagyobb fájdalmat? Mielőtt bárki megbélyegezne, én soha nem akartam neki rosszat, de most jött el az a pont, hogy elég, mert születésem óta ez megy. Én hülye meg persze mindent mindig "elfelejtettem", és megbocsájtottam neki, mert mindig reménykedtem, hogy majd jobb lesz a kapcsolatunk.
Könyörgöm valaki segítsen! Én ezt már nem bírom tovább. Úgyérzem senkire sem számíthatok, senkit nem érdekelne ha meghalnék.
Ezt nem reagálom túl, nme egy tini hisztiről van szó. Én ténleg komolyan beszélek, nem tudjátok milyen rossz ez. Nem hiszem, hogy bárkivel így bánna még az anyja rajtam kívűl, vagy ilyeneket mondana neki.
Nehéz lehet most neked, de nem fog örökké tartani. Vár rád az önálló élet, ahol már nem lesz állandóan körülötted az anyukád. Koncentrálj a céljaidra, önmagad megismerésére és fejlesztésére.
Én a helyedben minimálisra csökkenteném vele a kommunikációt. Ha kérdez, válaszolj röviden, ha valamit meg kell csinálnod, csináld meg. Ha elkezd bántani, hagyd faképnél, menj be a szobádba. Vagy szó nélkül, vagy mondd neki, hogy erre te nem vagy kíváncsi. Ne menj bele vitákba, úgysem kerülsz ki belőle jól. Nekem ez a stratégiám az anyukádhoz hasonló emberekkel kapcsolatban, eddig mindig bevált.
Mivel okozhatsz neki fájdalmat? Azzal, ha nem veszed a lapot, nem reagálsz a sértegetéseire. Majd később, ha már nem laktok együtt és nem függsz tőle, írhatsz neki egy levelet, amiben jól elmondod neki a véleményedet. Ezt akár most is leírhatod, de ne mutasd meg senkinek, inkább azt a célt szolgálná, hogy kiadd magadból a feszültséget.
15-ös nagyon jól leírta. Egyetértek.
Persze, hogy hatással van rad, ki más lenne, hiszen az anyad. Nem tudhatjuk feltétlenül az okokat, de természetes, hogy anyukadtol szeretetet és elfogadást vársz.
Annak is igazat adok, aki szerint ne külső körülményektől tedd függővé, hogy ki vagy. Ez nagyon nehéz dolog.
Jó lenne, ha valakivel tudnál konzultálni. Sajnálom, hogy ezt kell megélned. Azt tudd azért az agyad dal, még ha érzelmileg nehéz is, hogy anyad is “csak” egy ember, amit mond, nem szentírás.
13-as, igazad lehet, hogy azért bánik így velem, mert lány vagyok. Ugyanis ő már egy csomószor elmondta, hogy ő fiút akart, és szerinte a lány gyerekekkel csak a baj van, mert hülye k**vák mind. Az persze nem érdekli, hogy én, meg még sokan mások nem ilyenek, számára az összes lány gyerek ugyanaz.
Amúgy 16 vagyok, és jelenleg külföldön élünk. Ha minden a terveim szerint halad, akkor szeptemberbe hazamehetek (a mamámnál lakhatok) és akkor kezdem otthon a gimit. De előtte még vizsgát kéne tennem a két osztályomból, ami kimaradt otthon (7. és 8.), és azt még szeptember előtt kéne, hogy felvegyenek a suliba. És félek, hogy esetleg a vírus miatt nem jöhet össze ez, de reménykedem benne.
A lényeg ebből az, hogy anyám állandóan azt mondja, hogy milyen rossz lesz nekem nélküle, megbánom majd hogy elmentem tőle, ilyenkor mindig megkérdezem, hogy miért nem akarja, hogy elmenjek, erre csak azt ismételgeti állandóan üvöltve, hogy mi az, hogy ő nem akarja, hogy elmenjek, csak erre vár, hogy megszabaduljon tőlem. De mégis úgy beszél, mintha próbálna megakadályozni ebben és megváltoztatni a döntésemet. Nyilván akkor nem lenne kit szekálnia.
És még soha bocsánatot sem kér akkor, ha így beszél velem. Másnap mindig úgy csinál mintha semmi sem történt volna.
Ha meg én még mindig haragszom rá emiatt, és ez látszik rajtam, akkor meg azzal jön, hogy nekem mi a bajom már megint?! Ezért kell mindig nekem is úgy csinálni mintha semmi sem történt volna, különben megint balhé lenne belőle.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!