Miért ilyen az anyám? Már úgy érzem öngyilkosnak kéne lennem. Minden reményem elveszett.
Anyám állandóan csúnyákat mond nekem, és nekem fogalmam sincs, hogy mivel szolgáltam rá. Én csak önállósodni akarok, ezért kérdezgetem tőle, hogy ezt hogyan csinálja, meg azt hogyan... Én csak tanulni szeretnék tőle,ő meg ahelyett, hogy tanácsokat adna, vagy tanítana állandóan azzal jön, hogy én milyen böszme vagyok,hogy ezt sem tudom. Pedig én soha nem mondtam, hogy nem tudom, egyszerűen csak érdekel, az ő véleménye, hogy ő hogyan csinálja. Gondolok itt a különböző kaják készítésére, takarítás és a többi háztartási és mindennapi dologra. Ahelyett, hogy elmondaná, helyette nem mond semmit, csak, hogy nekem fölösleges bármit megtanulnom, mert soha nem leszek önálló. Pedig ez részben az ő hibája, mert ő tolt mindent a seggem alá már gyerekkorom óta, viszon soha nem bánt velem olyan jól mint egy igazi szülő. Már gyerekkoromban is folyton csak a rossz szavakra emlékszem tőle, pedig akkor még csak gyerek voltam. Most sem vagyok különösebben problémás, állandóan tanulok, de szerinte azt is hiába mert soha nem lesz belőlem semmi, soha nem vesznek fel az egyetemre, örökre buta maradok és még sorolhatnám. Ő állandóan piszkál, hogy csinálhatnék is valamit ahelyett, hogy a szobámba ülük egész nap, de én nem szívesen merészkedem ki innen, mert mindig megy a beszólás. A szobámat rendben tartom, de akkor is állandóan beszól, ha bezzeg kérdezek valamit, hogy ezt hogy csináljam szerinte (kikérném a véleményét), akkor már levagyok hurrogva és elvagyok mondva az utcasarkon álló semmittudónak.
Az öcsikém a sztár, én meg a selejt. Ma például megpróbáltam normálisan beszélni vele, hogy miért jó neki, hogy teljesen lelkileg gyengét csinál belőlem, persze ő nem tudta normálisan elmondani, hogy mi is a baja, erre aztán elkezdett ordítani, én meg sajnos elég érzékeny vagyok, szóval elkezdtem sírni (főleg, hogy jelenleg más problémám is van). A vége az lett, hogy mindenfélét kiabált rám, ilyen-olyan k**va vagyok, mehetek majd a sarokra, élete legnagyobb hibája volt, hogy megszült, legszívesebben agyonverne, had folyjon a vérem és ami a legdurvább volt, hogy azt mondta, hogy nem vagyok az ő lánya. Neki csak egy tökéletes fia van, és, hogy Isten adja neki, hogy tőlem megszabaduljon egyszer és soha többet ne kelljen látnia.
Komolyan azóta csak sírok, és nem tudom mi tévő legyek.Egyszerűen csak az jár az agyamban, hogy mit követhettem el, hogy ezt kaptam, hiába gondolkozok nemtudom az okát. És a sírást sem bírom abbahagyni, szerintem ma le sem fekszem, nem bírnék aludni ezek után.
Nagyon szeretnék lelkileg megerősödni, de nem tudok.
Szerintetek mivel okozhatnám neki a legnagyobb fájdalmat? Mielőtt bárki megbélyegezne, én soha nem akartam neki rosszat, de most jött el az a pont, hogy elég, mert születésem óta ez megy. Én hülye meg persze mindent mindig "elfelejtettem", és megbocsájtottam neki, mert mindig reménykedtem, hogy majd jobb lesz a kapcsolatunk.
Könyörgöm valaki segítsen! Én ezt már nem bírom tovább. Úgyérzem senkire sem számíthatok, senkit nem érdekelne ha meghalnék.
Ezt nem reagálom túl, nme egy tini hisztiről van szó. Én ténleg komolyan beszélek, nem tudjátok milyen rossz ez. Nem hiszem, hogy bárkivel így bánna még az anyja rajtam kívűl, vagy ilyeneket mondana neki.
Első kérdező arra akart utalni,hogy nem vagy a vér szerinti lánya,ezért utálatos veled
Mert csak 1 szem gyere van a fia
Szörnyű érzés lehet ilyeneket hallanod az anyád szájából, megértem, hogy elkeseredett vagy!
Sajnos sok családban észrevehető ez a fajta beszólogatás, a másik önbizalmát leromboló, nagyon káros kommunikáció. Anyukád valószínűleg "idegállapotba került" - talán éppen a karantén miatt -, és olyan szavak is elhagyták a száját, amit már ő maga is meg bánt. Nagyon csúnyán kiviselkedte magát, rengeteg csalódottság és elfojtott fájdalom lehet benne, az idegeit felőrölték a mindennapi gondok.
Anyukád biztos nagyon szeret téged, csak az élet súlya ránehezedett, és elvesztette a józan eszét.
Sajnállak nagyon, és azt gondolom, hogy kénytelen leszel bekeményíteni, hogy amíg el nem költözöl, ne bírjon téged tönkre tenni. Ha majd elköltözöl, könnyen lehet, hogy megjavul a kapcsolatotok, de addig nagyon vigyáznod kell vele!
Sok ötletem nincs, nem gondolom, hogy önmagától képes lenne megváltozni az anyukád, az ilyen folyamatok megállításához rengeteg szeretet és türelem kell, pont ezekből lehet neki fogyóban a készlete, ezt kéne feltöltenie.
Szeretetet és türelmet nem adnak a boltban, de talán ti még egymásnak tudtok csepegteni! :)
Ha nem megy, próbáld megszervezni az elköltözésed rokonhoz, vagy kollégiumba, de türelmesen, jól átgondolva!
2-es, de a vérszerinti lánya vagyok, csak ő valaiért utél és ezért kitagadott. És, hogy ő engem nem trat a gyerekének.
3-as, köszi a válaszodat! Sajnos én olyan vagyok, hogy amit mondanak rám azt el is hiszem, pont ezért nincs túl nagy önbizalmam. Hiába tanulok sokat, ha valaki(k) aztmondja(k) buta/hülye vagyok, akkor azt is elhiszem, mert hát biztos igazuk van. Azt is egy csomószor megkaptam, hogy milyen csúnya vagyok, pedig én nem mondanám magamat csúnyának (nem vagyok nagyképű, de szerintem egyáltalán nem vagyok csúnya, türhető kinézetem van szerintem, de többen mondták már rám, hogy szép vagyok), de elég ha csak 1 valaki ilyet mond rám, és egyből el is hiszem, mert mindig arra gondolok, hogy miért mondaná ha nem lenne igaz?
Tarts feléje görbetükröt,verbálisan bántalmazzd te is had érezze milyen ,csak rá igaz is hogy rossz anya és szánalmas,téged okol és hibáztat holott te nem kérted magad a világra,mond meg neki hogy egy anya nem mond ilyet a gyermekének ő nem anya hanem csak egy kígyó aki eltaszítja magától a gyermekét. Mit lát a tükörben amikor belenéz? Milyen anyának érzi magát? Boldoggá teszi hogy bánt ? Stb stb.... a saját fegyverével csapj vissza
Apukádról nem meséltél,korodat sem említetted. De ha betöltöd a 18-at KÖLTÖZZ!! Barátnőhöz ,apukádhoz,nagynéni,nagymama(valaki olyan aki szeret és támogat nem degradál)
Nekem egy pszichológus sokat segített és egy bizalmas legjobb barátnő. És ha lehet már ne is válaszolj,ne kérdezzd ha nem muszáj hátha ezzel sikerül kerülni anyádnak a bántalmazó rohamait. Sajnos nagy lelkierő kell hozzá. Keress valami hobbit. Takrítás,főzésbe beletanulsz magadtól netről akár innen is tudsz olvasgatni. Már most jobb ember vagy mint anyukád! Ne add fel a céljaidat,ne hassanak rád a szavai legyél makacs és bizonyítsd és mutassd meg neki hogy sokkal több vagy annál mint amit gondol és ha elérsz mindent majd dörgöld az orra alá de úgy isten igazából flegmán. ,,Taposs,vagy taposnak " védd meg magad . Tudom nem egyszerű de a magad érdekében meg kell hogy tedd.
Remélem anyud érezni fogja azt ha így folytatja akkor ha felnősz akkor felé sem nézel és ez lesz a büntetése. Nevelőanyám (65) ugyanezt csinálta a lányával amit veled anyud tesz. Makacs volt nagyon bizonyítani akart magának hogy az anyja téved. Megvan mindene,boldogság ,nyudodtság,pénz. Az anyját ünnepekkor látogatja ,de a vénlány akkor is piszkálja nem változott semmit. Erős nő,és tökéletes anya lett belőle . Hátha inspirál az ő története abban hogy ne add fel, én szívből kívánom neked hogy erősödj meg,mert a negatív emberek rombolnak és ha nem vágsz vissza leépítenek és a végén elhiszed magadról azt amit ő mond. Ezt a szintet ne érd el mossd vedd fel a kesztyűt és védd meg magad!!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!