Mit gondoltok, mi a rosszabb egy anyanak?

mi lenne, ha kezeltetnéd magad a pszichiátrián? mint 3. opció

Ha nem kapod össze magad és viselkedsz felnőtt módjára. Most ezt a kérdést is minek kellett kiírni?

Te vagy a 140 kg-os, öngyilkosjelölt, aki pár napja felrohant a tetőre? Egy jó pszichiáter kellene neked, meg két nagy pofon.

A második a rosszabb, sokkal. Egy szülőnek elveszteni a gyermekét a legfájdalmasabb dolog az életében. Próbáld meg inkább összeszedni magad! Legyen jövőképed, célod, céljaid. Így, hogy magadba vagy fordulva és csak azon kattogsz, hogy milyen sz.r az életed, persze, hogy nem viszed semmire. Ha vinni akarod valamire, azért tenni kell!

Ne nyafogj mar konyorgom. Mint anya, bizton allitom h a a 2. a legrosszabb. Miert nem kersz segitseget??

Szerintem azt szeretné, ha a családja is szenvedne.

Az a rosszabb,ha hallgatni kell a nyavalygását egy ilyen életképtelen nyomoréknak.

Na figyel nem tudom hány éves vagy lehet írtad valamelyik kommentbe nem olvastam, én 24 leszek e hónapban, mesélek neked az életemből pár dolgot aztán megvalaszolom a kérdésed. Egy alkoholista ember mellett éltem 12 éves koromig 3 testvérem van, csak anyum dolgozott és iskolaztatott minőnket, "apám" amit dolgozott itt ott el itta, soha de soha nem gondolt rá hogy mi talán nincs mit együnk, ágyba főbe verte édesanyámat és sajnos senki sem segített a rendőrség sem család sem, 16 évesen el kezdtem dolgozni ahogy a nagyobb testvéreim is már dolgoztak ennyi idősen suli mellett (én vagyok a legkisebb) aztán 18 évesen külföldön próbáltam szerencsét ami nem jött be.,majd tovább dolgoztam itt, 2 éve férjhez mentem és vanegy 1 éves lányom... Sokszor hidd el azért imádkoztam hogy reggel ne keljek fel, bárcsak meghalnek annyira kilátástalan volt a helyzetem, egy napon be mentem a fürdőbe egy késsel a kezemben, senki nem volt otthon, és úgy döntöttem véget vetek mindennek, a fájdalommal a folyamatosan visszatért remalmoknak, az emlékeknek, aztán becsuktam a szemem és anyukámat láttam ahogy még volt verve, ekkor döbbentem rá hogy mit is akarok én csinálni, miért is?? Az én anyám mennyi mindenen ment keresztül, mennyi fájdalmat érzet és nem adta fel! Hogy tehetném ezt az édesanyammal a tetvereimmel?? Mit érkeznének ha ezt tenném? Ezt érdemlik tőlem?... Szerintem abban amit le írtam benne volt a válaszom, ne legyél hülye.. gondolj arra mennyi ember szenved olyan betegségben ami fájdalmas is és mégis élni szeretne de nem teheti meg.. Gondolj arra hogy hány ember éhezik szomjas fázik mégis élni szeretne, ők nem tehetnek sajnos róla viszont te tehetsz ha akar mégsem teszel, ez GYÁVASÁG, INKÁBB FELADOD MINTHOGY KÜZDJ AZÉRT HOGY JOBB LEGYEN! Ha meg fogyassz egy tanácsot, szedd össze magad, ne sajnáld magad és ne sajnaltasd, bizonyítsd be magadnak hogy képes vagy fel állni tovább menni küzdeni, és egy nap hidd el büszke leszel magadra, hogy mennyire erős voltál, talán majd az idő elteltével te is segíteni tudsz valakinek lábra állni... Minden jót... ( utólag is elnézést a hibákért)