Alkoholista szülők gyermekei! Ti hogyan tettétek túl magatokat rajta?

Apámnak és a szüleinek is gondja volt a piával. A szüleim elváltak pici koromban, így közvetve nem érintett.

De az igazi aduászok, anyám alkoholista kanjai voltak.

Mondhatom, hogy tönkretettek az életem, a lelkem, az idegrendszerem. Szegénységben, nélkülözésben nőttem fel. Állandóan a zaciba hordták a cuccokat, nekem nem volt egy rendes ruhám, egy szobában aludtunk, kinti pottyantós budi, lavórban tisztálkodás, de cigi, kávé és az a rohadt pia, minden nap megvolt dögivel. Enni se lett volna mit, ha anyám nem olyan helyen dolgozik, hogy hazalopja az ételeket (80-as évek, ami a munkahelyé az a dolgozóké is :D)

Megvetem ezért anyámat, hogy a kanok fontosabbak voltak, mint hogy mindketten kicsit boldogabbak lehessünk.

Apósom egész családja, alkesz meg öngyilkos idióta, ő is így végezte.

Gyakorlatilag elitták az anyagi jövőnket és rongáltak pszichésen engem és a férjem is.

Igaz, én az anyám kanjaitól nem várhattam támogatást, de apám nagyon jól élt és nem hiszitek el, de az élettársa drogos, alkoholista, munkanélküli fiát tartotta el, 40 valahány éves koráig, amíg bele nem döglött az is a piába, bagóba.

Szerintem előző életemben kocsmárosné voltam és az akkor tönkretett életekért fizetek most, mert ilyen nincs. :D

Nem mondom, hogy alkoholista volt, hiszen előfordultak, hogy akár hetekig nem ivott. Kőműves volt, és az első cégnél úgy volt, hogy minden pénteken volt előleg, majd a negyedik héten fizetés. Így aztán a péntek volt a félelem napja, hiszen nem tudtuk hogy jön haza. Sokszor előfordult, hogy időben hazajött, és nem ivott, de az is, hogy éjfélkor esett haza. Többféle megjelenése volt: volt, hogy hazajött és csak elaludt. Vagy hajnalig hallgattam a hányását. De olyan is, amikor mindenféle indok nélkül megvert minket. Nála a legnagyobb probléma a feszültséget nem tudta kezelni, és emellett agresszív is volt.

Anyám nem mert vele szemben kiállni, leszázalékoltként semmi esélye nem volt. Én mindig elmentem sétálni, biciklizni, de senkit nem mertem át hívni, mert féltem, hogy beéget. Emiatt is gondolom azt, hogy felnőttként sokszor jobban érzem magam, vagy szükségét érzem annak, hogy egyedül legyek, mert gyerekként rengeteget voltam egyedül.

Amikor tinédzserkorba léptem, akkor már előfordult, hogy visszaszóltam, és amikor elkezdtem dolgozni, már nem függtem tőle anyagilag. Na akkor már volt, hogy leüvöltöttem a fejét is, és elkezdett tőlem félni. Igaz, soha nem bántottam.

Anyám úgy tudott megszabadulni tőle, hogy egy másik alkoholistával jött össze. Na annak az első húzásánál leordítottam a fejét, az félt is tőle. Ahogy tudtam rögtön felmenekültem a fővárosba, és azóta is itt élek.

Nem mondom, hogy túl tettem magam a gyerekkoromon, inkább együtt élek vele, hisze nekem így "normális". Ugyanis elzárkóztam a többség elől, nem irigykedtem, vágytam az ő életükre, továbbá normális gyerekkorom soha nem volt.

Ami kijött rajtam, hogy nem tudok kezelni a stresszt. Hangulatfüggő az egész. Ha olyan napom van, akkor pillanatokon belül felkapom a vizet. Mindig féltem, hogy egyszer valaki annyira felnyomja az agyvizem, hogy nekimgyek. Eddig szerencséren nem történt meg. Sokat szorongok,és vannak dolgok, amiken nem tudok túllépni.Például az alacsony fizetés által okozott kilátástalanság.

Annyi viszont előny lett, hogy merek erről beszélni, és elmerem mondani hogyan éltem, és miért élek most egy szobán osztozva olyan emberrel, akivel sem rokoni, sem érzelmi kapcsolatom nincs. Viszont kicsit kiegyensúlyozottabb vagyok, mint annak idején.

33/F

Nekem az "anyukám" volt az (azért írtam idézőjelben, mert már nem tekintem az édesanyámnak, helyette apám párját tekintem annak).

Az én történetem elég durva, rengetegszer én kapartam össze a hányásából, elette előlem az ebédet, közölte, hogy nincs kedve főzni rám, hányás szagú volt a szobája. Nem vette be a gyógyszereit, csak ivott és ivott, ellopta a pénzemet, eladta az ékszereimet és folyton piát vett. Már abban is benne voltam, hogy menjen elvonóra, mindig hitegetett aztán semmi.

Annyira kiborultam, hogy lassan 10 éve tartó szorongásos betegségem van, amit kezelnek és szerencsére jó úton haladok. :)

Vele már évek óta nem tartom a kapcsolatot, új anyukám van mint írtam, aki a csillagokat is lehozná nekem, annyira szeret és a lányának hív.

26/N.

Nalunk csak apam alkoholista, anyam szerencsere egy kortyot nem iszik.

Szegyelltem hogy apam alkesz. Emellett eleg regimodi gondolkodasu, semmi nem erdekli hogy pl szep legyen a haz vagy valami igenyesen legyen megcsinalva, inkabb az alkoholra meg a szerencsejatekra kolt. Sporolt penze sem volt soha. O olyan hogy ha reszeg, akkor szereti a masikat csesztetni, mindnert beledkot, ha eg a villany akkor azert, ha tul meleg van azert, ha tul sokaig tusolsz akkor meg azert. Szeret a csaladon sporolni.

Mar nem lakok a szuleimnel evek ota es kiegyensulyozott eletem van. Mikor legutobb naluk voltam, hazaallitott reszegen a vasarnapi kajara es a gyerekemmel jatszott ugy reszegen. Fogtam a gyereket es inkabb bevonultam vele a szobaba. Az biztos hogy az en gyerekem nem ezt fogja latni. Lehet hogy nem en vagyok a legjobb szulo a vilagon de nem iszok, semmi fuggosegem nincs es penzt is betudom osztani.

Apám rendszeresen ivott, nem nagyon emlékszem olyan estére, hogy ne lett volna kint a sörös vagy pálinkás üveg a konyhaszekrényen. Ritkán itta magát merev részegre, de azért mindig lehetett rajta látni és érezni a piát. Soha semmi nem volt neki jó, állandóan kötekedett, dumált, okoskodott. Egy rokona sem állt szóba vele. Fogalmam sincs anyám hogyan bírta mellette.

4-4.5 körül volt a tanulmányi átlagom, a szemében buta voltam, mint egy muslica. Mindig tette rám a megjegyzéseket. 16 évesen meglátott, hogy beszélgettem egy fiúval a lépcsőházban, na onnantól már nem csak buta, hanem lotyó is voltam.

18 évesen leléptem. 5 év múlva mondták neki az orvosok, hogy rákos, semmilyen kezelésre nem járt (hülyék az orvosok), 1,5 év alatt belehalt. 59 éves volt. Az a különös, hogy fiatalon kitűnő tanuló volt, egyetemet végzett, Moszkvában is tanult, folyékonyan beszélt oroszul, párttag volt, de valahogy utálta az embereket. Nem vitte semmire.

Anyám azóta összejött egy másik férfival, nem házasodott újra, elvannak csendben.

Ami engem illet, meglepően hamar túltettem magam a dolgon, az önálló élet során kevés időm volt a múlton merengeni, mindig történt valami az életemben, ami lekötött.

N