Alkoholista szülők gyermekei! Ti hogyan tettétek túl magatokat rajta?

Nekem is az apám alkoholista.

Teljesen elidegenített engem és a testvéreimet is magától, csak azért él még itt velünk, mert a ház közös anyukámmal, a válással viszont annyit vesztenének a meglévő hitel miatt, hogy anyukám nem tudna egy akkora házat venni, ahova haza tudnánk járni (én még egyetemista vagyok, a másik tesóm itthon él de dolgozik, a bátyámnak már családja van 2 kicsi gyerekkel, de hazajönnek 3-4 hetente, szóval kell a hely...). Nem megy el, hiába mondtuk többször is neki, hogy nem akarjuk hogy itt éljen.

Az egész életünket végigitta. Jelenleg is sokszor csak 5-6 hetente tudok hazajönni, és úgy jövök haza, hogy részeg...

Én nem tudtam túltenni magam még ezen. Én is nagyon rosszul érzem magam, ha más (erősen) ittas személy mellett kell lennem, illetve 0 bizalmam van az emberekben, ez pedig megnehezíti főleg a párkapcsolatot...

#11 vagyok.

Azt elfelejtettem írni, hogy nekem is nagyon hiányzik, hogy rendes apukám legyen, akihez fordulhatok, akire számíthatok.

Sehogy, mert az én apám nem éppen csendes alkoholista volt. Aki élt már ilyen emberrel tudja hogy ez milyen. Attól félni mikor jön haza, a hajnalig tartó ordibálások, a rokonokkal való kapcsolat megszakadása, senki nem mert átjönni hozzánk, az alkohol miatt elvesztett munka stb. Nem csak az én életemet tette tönkre. Nem fogok rá mindent, de azt a sok évet nem lehet elfelejteni.

Ha nem tartotta volna terrorban a családot, akkor biztos hogy kevésbé zavart volna hogy iszik. Meghalt, de csak megtört emberek maradtak utána. Nincs bizalom problémám, nem vagyok antialkoholista se, de nagyon alacsony lett az önbecsülésem. Mindenhol ott van az emléke, úgy hogy nehéz elfelejteni. Gyermekkoromból is csak rossz emlékek maradtak. Nagyon rossz érzések fognak el mikor egy rá emlékeztető embert vagy tárgyat látok.

Onbizalom hiany,allando megfelelesi kenyszer,nemis volt helyette sose senki aki potolhatta volna akar 1 napra is, nincs semilyen emlekem mint a tobbi sracnak hogy ezt meg azt tanitotta

De mar igy vissza gondolva sokkal jobb igy vagyis a veszekedestol,verestol,ital szagtol biztos jobb :)

3 év pszichoterápia, de még mindig szorongok, ha oda kell mennem vagy ha felhív vagy ő vagy az Anyám.

Ezen idő alatt megértettem ,hogy nem tud fizikailag már bántani, mert erősebb vagyok és Anyám életét nem tudom megmenteni, ha ő nem akarja, márpedig nem akarja akkor se, ha néha ezzel hív fel. Másnap mindig megbocsájt.

Ettől függetlenül 0-ról 120-ra 3 másodperc alatt húz fel, ha mégiscsak meglátogatom.

Rettegek előre a karácsonytól, szerintem beveszek majd pár szem nyugtatót előtte, pedig sosem szedek különben.

Tudom, nem úgy tűnik, de a terápiát sikeresnek ítélem: Már nem akarom meggyógyítani apám és megmenteni Anyám.

Elfogadtam, hogy ő ilyen. 2-3 havonta látogatom és azt is csak azért, mert Anya vele él.

A hagyatéka nagyon érdekes. Bármikor, amikor ittas vagyok és tükörbe nézek, a tükörképem azt mondja, hogy "Nem vagy jobb nála.".

Pedig ezerszer jobb vagyok, én nem bántok senkit. Állandóan azt kérdezem magamtól, ha alkoholt iszok ,hogy "Ugye elég idő telt el az előző alkalom óta? Ugye nem vagyok én is az?!"