Szülők ti milyen gyakran/mondjátok e a már felnőtt gyereketeknel, hogy szeretitek?

Soha nem mondtam nekik. Ez nem egy olyan dolog amit mondani kell hanem éreztetni.

Mi sem mondjuk egymással soha a szüleimnek, talán óvodában fordult elő utoljára. Jó kapcsolatban vagyunk, rendszeresen találkozunk, soha fel sem merült bennem, hogy ne szeretnének. Számomra olyan erőltetett, felszínes, hollywoodi filmes dolog állandóan mondogatni, hogy szeretlek. Aki szeret, az úgyis érezteti veled.

Az én anyám is csak úgy beszélt velem, mint a 12-essel. Én ellenkezőleg, szeretgetem a gyerekeimet, mondom nekik, hogy de szépek, de okosak, imádom őket stb. Ők is dobálják a szívecskéket messengeren, és mondják, hogy szeretnek. Ha pedig találkozunk, megölelem őket, és mondom, hogy jaj de édes vagy stb. Felnőtt lányaim vannak. Imádom őket.

Édesanyámmal mi gyakran mondjuk is és írjuk is egymásnak. Szerintem egyáltalán nem felszínes és hollywoodi.. :-D Páromnak is szokta mondani, vagyis úgy, hogy szeretlek titeket/benneteket.

Ja, lemaradt.. 25L, 15-ös voltam.

Az én anyukám utál. Mindig igyekszik minél lekezelőbben beszélni velem. Nem olvastam el a többi kommentet, de örülj,hogy neked mondják. Egyébként amikor úgy érzi, hogy szereti, miért ne mondhatná mindig? Amikor érzésből úgy jön neki, hogy most ki kell mondania, most ki szeretné mondani.

Nézd kérdező, a gyerek párját bem kell szeretni. Elfogadni és tisztelni igen, de szeretni nem. Ez pont ugyanígy igaz visszafele is. Semmi nincs abban, ha anyád azt mondja neked, szeret, vagy szeretlek benneteket, bár ez utóbbi nekem nagyon erőltetett.