Hogy tudnám ravenni a szüleimet hogy értsék meg hogy nem akarok koleszos lenni?

De mi bajod a kilival?

Jobban megeri napi 2-3 orat utazasra pazarolni?

Egyrészt nem mindegy, honnan jársz be. Ha olyan helyről, ahol átszállás nélkül van közlekedés, és be is érsz időben, akkor próbálj azzal érvelni, hogy az utazás nem sok időt visz el, és a diákbérlet sokkal olcsóbb, mintha kollégiumot kellene fizetni, plusz a hétvégi hazajárást...

Viszont ha macerás a tömegközlekedés, esetleg a suli is a város másik szélén van, akkor azért elgondolkodnék a kolin.

#17, Nem csak maga a vonatot szamoltam.

Ocsem peldaja: 20 percet gyalogolt az allomasig, plusz ugye nem art hamarabb indulni, hogy ne kesd le a vonatot.

40 perc utazas, majd megint 20 perc gyalog a sulihoz.

Ez 80 perc csak menet. Ujabb 80 meg hazafele.

Jo, plusz tomegkozlekedessel, ami nalunk nem volt, meg lehet lefaragni ebbol, de ott is ido telik el mig varsza kovetkezo jarmure.

En kolis voltam, es meg mindig arra varok hogy a kerdezo vegre leirja hogy mi baja a kolival.

Mert nalam nincs az a szuper suli vagy alom munkahely, ami miatt napiszinten fel oranal tobbet utaznek.

#18: de a gyalog a suliig akkor is megvan, ha saját városában tanul.

Én is koleszos voltam anno, bár tény, nem mostanában. Mondjuk én 110 km-re mentem tanulni, így a napi bejárás nem volt opció. Személy szerint utáltam, ott is hagytam a sulit (nem csak emiatt).

Kezdjük azzal, hogy nyolcan voltunk egy szobában. Közös zuhanyzók, amire sort kellett várni. Délutáni kötelező szilencium. Városba kimenni délután csak engedéllyel.

Nem jöhetett fel senki, ha jött valaki hozzánk, lent egy külön helyiségben fogadhattuk.

Ha valaki beteg lett, át kellett cuccolnia a betegszobába.

A kaja is pocsék volt.

Bár lehet, ezek a dolgok is változtak már azóta.