Ez tényleg így működik ma Magyarországon? Ha két héten belül nem talál munkát egy frissen végzett "iskolás", kidobják otthonról?
Olvasgattam ebben a kategóriában a kérdéseket, és őszintén ledöbbentem. Tényleg az van, hogy amint elvégzi az iskolát valaki (legyen az bármilyen iskola), és nem talál azon nyomban munkát magának, a szülők kiteszik a házból? Emlékszem, 10 éve, mikor elvégeztem a főiskolát, beletelt 3 hónapba, mire egyáltalán közmunkára felvettek (a normálisabb fajtából, irodai meló, csak hát keveset fizetett). Körülbelül másfél év telt el az iskolám elvégzése után, mire normálisan fizető munkahelyet találtam, de még akkor is a szüleimnél éltem.
Már 5 éve külföldön lakom, itt találtam meg a boldogságot, de itt egyáltalán nem jellemző, hogy a szülők kidobják a 20 éves gyereküket az utcára (Svédország, elég könnyen talál magának munkát a fiatal is, mégsem jellemző, hogy iskola után azonnal repülne). Tényleg ez a jellemző Magyarországon, hogy amint nincs utána családi, mehet a levesbe?
Rossz családi kapcsolat esetén bármi előfordulhat, de általánosságban nem mondanám jellemzőnek. Inkább, hogy az embert addig kötelesek eltartani a szülei, amíg nem keresőképes, kvázi 18 éves korában munkavégzésre lehet kényszeríteni akár úgy is, hogy kidobják otthonról, de ilyen módszerhez csak a diszfunkcionális családok folyamodnak.
Esetemben pl. azon a nyáron, amikor végeztem az egyetemen (és én már az egyetem alatt is végig dolgoztam, rendesen keresve!), anyám pánikba esett, hogy nem kapok munkát, és ott maradok a nyakán, hogy ő tartson el (inkább felkötöttem volna magam, ha így történik!), júliusban bejelenetett a Tescoba árút pakolni. Mikor arra hivatkoztam, hogy júliusban nemigen kapkodnak a pedagógusok után, de augusztusra biztosra ígért munkát egy iskolaigazgató ismerősöm, azt mondta, csak átvernek. Egész nyáron ment a harc, anyám iszonyat hisztiket levágott, veszekedett, kiabált, élősködőnek, mihasznának, lustának nevezett, és panaszkodott rám fűnek-fának, hogy nem akarok dolgozni.
Augusztusban megkaptam a munkát, elköltöztem otthonról, és azóta nem láttam anyámat. Kb. 20 éve van már.
Ennyit a családi támogatásról.
Én több mint 10 éve élek Angliában, és itt is nagyon jellemző, hogy a fiatal ha nem dolgozik, kidobják a szülei. Ilyenkor a kényszer ráviszi őket, elmennek dolgozni, és hatodmagukkal vérelnek lakást.
Miért hiszed, hogy ez csak Magyarországon jellemző? Nem.
Hát én meg azt látom, hogy családban is több harmincas-negyvenes arc van, akik anyjukkal kb cselédként bánnak, otthon laknak a szülői házban és még a rezsibe is csesznek beleadni.
Jaj nem kell sajnálni a mamahoteleseket, olvasgassatok cikkeket, felméréseket, olyan kényelemben élnek, amit el sem tudtok képzelni. Az egyik ilyen rokonom nem eszik pl szerinte "gyagi" ételt, mint főzelék, meg sima levesek, nem, az anyjának minden nap új dolgot kell kitalálnia. És ha az étel nem megfelelő az illető duzzog. A nő meg nem dobja ki, mert a gyereke.
Szóval nem kell ide sanyarú sorsokat elképzelni, nemrég itt vallotta be egy állandóan nőket szidó válaszoló, hogy ő bizony az anyja házában él és várja, hogy örököljön.
Hangzatos a kérdező neve, de vajon egyedül meg tud ágyazni?
Végülis tényleg "nem kell ide sanyarú sorsokat elképzelni", hiszen az átlagfizetés magyarországon konkrétan 700 euro. 250.000ft. Gondolom sokan örülnének 40 évesek közül is itt, ha keresnének ennyit, hiszen a néhány magas fizetés felfelé húzza ezt a számot. Inkább az a reális, hogy egy kezdő fizetés bármilyen területen 150ezer ft nettó körül mozog manapság.
Valóban reális, hogy valaki 18 éves korától ebből 120at havonta albérletre költsön.
Hozzátenném még, hogy azok közül, akik arra hokiznak, hogy 18 éves koruktól egyedül élnek, legtöbben fizetéstől fizetésig, hitelekkel elhalmozva, kaján spórolva teszik ezt. De ők nem választották volna, hogy otthon gyűjtsenek pénzt, maximum segítve mellette a szülőket, nem. Nekik el kellett menni a gyárba robotolni éjjel-nappal, hogy éppen hogy az albérletet ki bírják fizetni, és erre büszkék.
Én ezt inkább szégyellném, mint büszke lennék rá. Nem a szenvedés a lényeg a munkában, hanem az, hogy legyen belőle valami, ne minden hónapban 0-ra jöjjön ki a pénzed, ne azzal kezdd az életed, hogy hitelt veszel fel, vagy évi 1milliót költs albérletre, ami sosem lesz a tied, csak folyik el a pénzed, csak dolgozol, és hova jutsz? Sehova. 50 évesen is filléres problémáid lesznek, mert nem tudsz semmit megalapozni onnantól kezdve, hogy elmész az első legfosabb helyre dolgozni, majd kiveszel egyedül egy albérletet.
Ennek semmi értelme nincs. Aki ezt csinálja és nincs rákényszerülve, az konkrétan nem normális.
Élete végéig mondogathatja magának, hogy: "ÉN EGYEDÜL ÉLEK 18 ÉVES KOROM ÓTA! ÉN NEM ÉLŐSKÖDŐK!" miközben korgó gyomorral alszik el a hónap végén a nyomorult panellakásában 30 évesen. Nagy büszkeség.
utolsó felvetésem, hogy ugyan mi a jó istenért élősködés az, hogy valaki az anyjával él. Ki a halállal nem élősködés élni, ha nem a saját családoddal???
Ugyan ki írt alá szerződést, amikor megszületett, hogy 18 évig kell csak őt támogatni, onnantól kezdve élősködő státuszba kerül, ha nem költözik el otthonról?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!