Nektek hogy viselték a szüleitek, mikor kiköltöztetek a szülői házból? És Ti ezt hogy éltétek meg?

Egyedül maradt a házban édesapám a cicámmal, így azért biztos rossz volt neki, de nem mondta akkor. Én nekem lelkiismeretfurdalásom volt, hogy ott hagytam egyedül és a cicámat is, de nem tudtam magammal vinni. Sokszor mentünk haza látogatóba a családhoz.

Anyósomnál laktunk a férjemmel, akit megsértettem az őszinteségemmel így elküldött minket lakni máshova sürgősen. Szóval nem igazán bánhatta akkor a dolgot. (Ez csak azért háborított fel, mert egészen addig foggal körömmel az albérlet ellen beszéltek a férjemnek, ahova én meg menni akartam.)

Nalam fokozatosan alakult, mert eloszor kulfoldre mentem 8 honapra. Aztan par honapot otthon voltam, utana jott a koli. Akkor hetvegente haza mentem.

Aztan ferjhez mentem, ugy, hogy az eskuvo utan koltoztunk csak ossze. Az furcsa volt, igy visszagondolva. Az eskuvo elotti napon meg otthon anyukammal, aztan naszut, aztan a ferjemmel az uj otthonba.

Nekem jo volt igy, anyukam viseli nehezen, mert kettesben eltunk es most igy egyedul maradt. Azota baratkozosabb lett, tobb programra jar el a regi baratnoivel, igy nincs nagy drama, csak neha nyafog, hogy egyedul van.