Ti is úgy érzitek, hogy a szüleitek nem tanítottak nektek eleget?
Az édesapám villanyszerelő. Gyerekként sokszor kértem, hogy barkácsoljunk együtt, de valahogyan mindig el lettem hajtva. Később aztán lakásba költöztünk, ahol még annyi barkácsmunka sem adódott, mint a kertes házban. Mérnökként éreztem, hogy ez elég nagy hátrány lesz a jövőben, ezért még egyetem alatt beálltam egy ismerős szerelő mellé dolgozni, hogy legalább az alap fogásokat megismerjem. De ettől függetlenül nem mondanám magam ügyes-kezűnek.
Ismerek egy lányt, akinek a szülei milliomosok, de őt sose engedték, hogy a cég ügyeivel foglalkozzon, hiába kérte, hogy hadd fizessen be egy számlát, vagy üljön be adminisztrátornak az irodába. Ma már ő is fiatal felnőtt, de saját elmondása alapján fogalma sem lenne, hogyan irányítaná a vállalatot, ha egyik napról a másikra ez a feladat hárulna rá.
Van valaki hasonló cipőben? Vagy esetleg tud valaki ellenpéldát mondani?
Én így érzem. Az apám itthon szokott szerelni meg barkácsolgatni és a nővéreimet engedte is segíteni, de engem valamiért kiskorom óta a mai napig úgy kezelnek, mintha valami szellemi fogyatékos lennék. Ha valamit pl. barkácsolni kellett, nekem annyit nem engedett meg, hogy egy szöget beüssek valahova, mert "úgyis el fogom rontani". Most 21 vagyok és valahányszor nekiállnék pl. főzni valamit, vagy sütni, az anyám egyből kiveszi a kezemből, mert szerinte még ahhoz is hülye vagyok, hogy mondjuk egy tésztát normálisan össze tudjak gyúrni. Szóval általában akkor csinálok bármit is, amikor egyedül vagyok itthon, de még ha tök finom is lesz a végeredmény, anyám állítja, hogy "ez még nyers", "nincs benne elég cukor", mindig van valami baja, csak nehogy egyszer az életben azt kelljen mondania, hogy "gratulálok, jól sikerült, amit csináltál", ahelyett, hogy "a qrva életbe, miért disznólkodsz állandóan"...
Illetve bármi gond adódik a házban, mindenért én vagyok a hibás és mindent én teszek tönkre (szerintük). Anyám pl. a tesóm gyereke szeme láttára majdnem letépte a szárítónk ajtaját, utána kb. 3 hónapig csak egy félig törött kis műanyag csavar szerűség (azaz lényegében maga a szent lélek) tartotta és egyszer valamit be akartam rakni a szárítóba és hiába próbáltam mindig óvatosan kinyitni, nehogy letörjem, végül sikerült annak az utolsó kis csavarnak is pont akkor letörnie az én kezemben. És persze azóta is mindenkinek azt mondják, hogy én tettem tönkre a szárítót is és ez megint csak egy újabb ok arra, hogy engem ne engedjenek oda semmihez, mert úgyis elrontom. A nővérem gyereke pedig hiába áll ki mellettem és mondja el ilyenkor mindig, hogy ő amúgy látta, hogy anyám törte le félig, ő "nem így emlékszik rá".
Oh és persze az anyám telefonját is én "rontottam el", amikor pár hete az enyém fent volt a szobámban és nem akartam feljönni csak emiatt, ezért az ő telefonján néztem kerestem ki egy receptet a nosalty.hu-n. Még véletlenül se ő, aki képtelen megtanulni, hogy kell a chrome-ban bezárni a megnyitott lapokat és szerintem most is minimum 500 lap meg van nyitva neki, meg állandóan rákattintgat az ilyen "Ez a nő ezzel az egyszerű titokkal 2 hét alatt fogyott 43 kilót, a dietetikusok utálják" meg "kattints ide, hogy nyerj egy iPhone tökömtudjamit" reklámokra..
A szüleim ott hibázták el hogy egyáltalán szóba álltak egymással (anyámban már ott volt hogy "ketyeg az óra", apám meg úgy gondolta úgy se tud jobbat anyámnál), ennek eredményeként a házasságuk egy csőd volt. A válás után is hallgathattam hogy "anyád ilyen" "apád olyan", szóval ha össze kell foglaljam akkor nem mutattak pozitív példát ami a jó párkapcsolatot és otthonteremtést illeti. (Vagy ez, vagy a híres "stabil család" ideája nem más mint illúzió és valójában minden kapcsolat egy kártyavár ami a két fél ezernyi rigolyái és komplexusai miatt olyan sérülékeny hogy a "holtomiglan-holtodiglan" legjobb esetben is csak egy nagyon felelőtlen ígéret. Még nem tudom melyik.)
Ha gyakorlati dolgokról van szó akkor inkább az iskolarendszert hibáztatom. Annyi verset, évszámot, megoldóképletet kellett bebiflázni, de az életbe kikerülve rájön az ember hogy semmit nem tud a gazdaság működéséről és a pénzről (hogy forgassa, fektesse be, stb. illetve hogy MIÉRT. Tanulj meg egy rakás dolgot de hogy miért azt senki nem forszírozza. "Csak mert", jön a válasz mindig. Persze hogy a gyereket nem érdekli semmi). Csoda hogy annyian el vannak adósodva? Annyit tudtam hogy SOHA ne vegyek fel hitelt semmire (látva hogy a mi életünkre mennyire rányomta a bélyegét a sok törlesztés és így is egyre rosszabb lett).
Engem eleg sok mindenre megtanitottak. Leginkabb arra, hogy mindent meg lehet tanulni es el lehet erni az eletben, ha igazan vagyunk ra. Ugyhogy ha annyira hianyzik hogy tudj villanyt szerelni, akkor tanulj meg villanyt szerelni. Ha apad el meg, akkor most se keso mondani na apu tanits meg szerelni es kezd valami konkrettal. Amugy mernokkent miert sovarogsz villanyszerelesi tudas utan? Ezt nem ertem. De nyilvan nem is kell.
Megtanitottak arra, hogy legyenek sajat almaim es ne az o szakmajukat, orokseguket akarjam tovabbvinni, es kepes legyek problemakat megoldani, helyzetet megfeleloen felimserni. Es 18eves koromra tudtam csekket befizetni, bankban ugyet intezni, beagyazni, agynemut huzni es nosogepet elinditani es ezt azt megfozni. Es még sorolhatnam a legfontosabbra a vedekezesre is megtanitottak igy nemi betegseget se kaptam el😂
Hajaj! Sajnos minden gyereket a szülei csesznek el, hogy Dr. House-t idézzem.
Én is úgy léptem ki az életbe, hogy rengeteg dologról azt se tudtam mifán terem. Soha nem adtak a kezembe csekket, hogy megtanítsák a kitöltését. Fingom nem volt róla, mit tartalmaz egy munkaszerződés, és még akkor net se volt, hogy megnézzem.
Akár mondhatnám is ezt, de az én szüleim nem tudnak annyit, mint én, szóval nem tudtak volna tanítani nagyon semmit. Bejött nekik a vásározás, amiből lett egy rakat pénzük, és azon üldögélnek azóta is (ingatlanba van fektetve), mellette érettségi szintű munkában lazáznak.
Amit ők csináltak akkor, az ma már illegális. Nem tudnak mutatni semmi használhatót.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!