Nektek hogy viselték a szüleitek, mikor kiköltöztetek a szülői házból? És Ti ezt hogy éltétek meg?

Alig várták, én is alig vártam. Csak annyit mondott anyám hogy tudjak róla, hogy többet nem mehetek vissza.

ėn örültem mikor elköltöztem.

Én nagyon vártam, viszonylag későn tudtam megtenni (25 évesen). A szüleim is tudták, hogy itt van már az ideje, úgyhogy nem volt belőle dráma. Az egy fura pillanat volt, amikor elbúcsúztak a költözés napján, hogy akkor ott hagynak engem egyedül az új lakásban... De nagyon büszke voltam anyukámra, mert végül nem sírta el magát, csak majdnem. :)

15 éves korom óta kolis vagyok. Még 2 évet le kell húznom itthon, míg befejezem az egyetemet. Aztán már csak évente 1-2x alkalommal fogok haza jönni. A szüleimet eddig sem érdekelte, és engem sem fog. Vagyis de, már elképesztően várom hogy elmehessek végleg.

Én nagyon örültem neki. Anya is. Már nem tudtunk egymással üvöltözés nélkül beszélni. 20 évesen elmentem albérletbe, azóta jó a viszonyunk, mert általában nem találkozunk, csak telefonon beszélünk. :D

Én 18 évesen jöttem el, ahogy eljöttem, a húgom rögtön át költözött a szobámba, a szüleim meg a nappaliból a húgom szobájába, így már nem is nagyon lett volna lehetőségem vissza menni, ha mégsem úgy alakult volna, igazából várták is, hogy mikor költözök el, sokat veszekedtek akkor velük, de már jóban vagyunk.

Én 3 éve költöztem el, azóta is zsarol apám érzelmileg, hogy menjek haza, mert nekem mellette van a helyem, mi lesz ha öreg lesz, ha történik vele valami stb. Qrva szar ezt hallgatni állandóan. Nemsokára születik az első gyerekem, de még most sem áll le. Veszélyeztetett terhes vagyok, hívogat, hogy menjek haza, ott jobb lesz.

14 éves épp elmúltam, amikor elhagytam a szülői házat és kollégiumba kerültem, Tíz éven át inkább csak havonta egyszer mehettem haza (kollégiumi rendszabály, ill. udvarlás miatt, jelenleg is a feleségem). Megnősültem és elmentem illetékes hivatalba kijelentkezni a lakhelyemről, mert más helységbe költöztem, követve a feleségemet. Édesanyám később árulta el, hogy amikor elmentem kijelentkezni, akkor tudatosították csak igazán, hogy "elvesztették" a fiukat. Nehéz szível mentem el, ők sem voltak vidámak, de megértették, hogy a feleségemet követem, ráadásul ott volt a leendő munkahelyem is. Viszonyunk a szülőkkel továbbra is nagyon jó volt ide-oda, mindkét irányban. Ez 1965-ben volt...

13 évesen nagy hibákat követtem el.Gyűlöltek.Egyik percről a másikra nagyszülőkhöz költöztem és azt mondtam ha tetszik ha nem itt maradok,nincs apelláta.Nehéz volt? Igen.Anyámat érdekelte? Nem.2-3 alkalommal szökdösött bekem hogy márpedig sürgősen költözzek haza.Hamar megmagyaráztam hogy nem fogok olyan helyen lakni ahol minden fél örában k**va,r***nc,társai és további hasonló vagyok.Muszáj volt elrogadnia.Nem tudja de gyűlölöm