Szüleitől külön lakók, milyen gyakran telefonaltok haza?

Tudom, valószínűleg mar volt hasonló kérdés, de a részletek miatt, és mert tanácstalan vagyok..

Mi elég messze élünk egymástól 250 km-re. Felnőtt vagyok, kicsi gyerekkel, már visszamentem dolgozni. Párom elég későn ér haza munkából, így gyakorlatilag munka után gyors kajálás, cuccok ledobasa otthon (esetleg elmosogatok hogy ne este kelljen, rendet rakok, bagy beugrok boltba stb. ) és már mehetek is a kicsiert az oviba. Onnantól estig sokszor egyedül vagyok vele. Nem mondom, hogy megoldhatatlan, de napi rendszeresseggel szerintem elvarhato egy kicsi gyerektől, hogy az aktívan együtt tölthető kb 2 órából (mert a többi már az esti készülődés, nem mondható annak) fél órát ott üljek (vagy elvonuljak?) mellette és közben telefonalgassak, rá nem figyelve.

Anyám ugyanis ezt elvarja: képes minimum fél órákat kb semmiről beszélni, ha felhivom (panaszkodik csak, bagy engem oktat ki), ha meg közben szól a gyerek valamiért, vagy csak jatszani szeretne, akkor milyen vagyok már hogy nem figyelek arra amit mond. Nem érti meg, hogy nem érzem korrektnek ezt a gyerekkel szemben, és azt sem, hogy sokszor a napi rohanasban tényleg nincs mindig időm, hogy csak úgy leüljek fél orakra beszélgetni. Ha meg előbb (10 percen belül) elköszönök akkor "le akarom rázni" , vagy "jaj még csak azt elmondom hogy.. "

A másik verzió amikor jobb híján tömeg közlekedés közben hivom, de ott meg ugye nem mindent tereget ki az ember és ezt sem érti.

Ha nem hívom 1-2 napig, akkor "na hol voltál?" vagy "hát nem hívtál!", "bezzeg a sógornőt minden nap felhivjak a gyerekei" (lehet, csak éppen nem ilyen hosszan és tortenesekrol beszélnek, nem 80% panasz, meg negativoskodas megy - és itt jön az, hogy ez miatt nem is beszélek vele szivesen, pláne mert ha esetleg otthon ki van hangositva, hogy közben tudjak mást is csinalni, nem zavarja, hogy a gyerek is hallja amit mond).

Ő pedig sose hív, mert drága a hívás (otthon van, nyugdijas), már annyit életem, h ha akar beszélni csörgessen és visszahivom (nekem korlatlan). Ja és nem mindegy, mikor hivom, mert ha fix programja van (pl. tv sorozat, vagy boltba megy, vagy heti fix rokonlatogatas van) akkor nem ér rá, én igazodjak hozzá munka és gyerek melett...(pl. kb. 6-kor jó neki, ami nálunk vacsora, 7 is jó, ami nálunk fürdés, de 8-9 mire már lerakom aludni a gyereket nem jó, mert megy a sorozat meg a film 😂)

Szóval nem tudom. Lelkiismeretfurdalasom is van, mert nyilván szeretem, hiszen az anyám, de alapvetően nem tartom ezt a viselkedest normalisnak. Egyébként is mindenhez és mindenkihez nagyon negativan viszonyul, sokszor eléggé leszivja az energiamat egy vele való beszélgetés .

Megis kicsit magamat érzem szemetnek..

Mit kéne tennem, hogyan alljak hozza ehhez? Kéne minden nap beszélnem vele, akkor is, ha a hogy vagyon kívül nincs semmi történés?

Elnézést hogy hosszu lett, de ezeket is fontosnal tarzottam leirni. Lehet mindegy is és csak ki akartam adni magamból... Azért érdekel, kinél hogy van? A normális hozzászolasokat megkoszonom.