Helyesen érzem azt, hogy ha tovább lépek akkor cserben hagyom őket, és hálátlan leszek?

Párommal 3 éve vagyunk együtt. Én egyetemre járok még, neki fix munkahelye van. 2 éve együtt élünk a családommal (nagyszüleim, anyukám, nagybátyám) de az utóbbi fél, háromnegyed évben úgy érzem kezdek besokalni. Nehéz egy szobában el férni két embernek, illetve soha nem vagyunk kettesben, egyedül meg egyikünk sincs soha. (én idejét sem tudom már, mikor tudtam magam lenni)

Mindent megtettek értem egész életemben, apukám itt hagyott minket elég korán, szóval ők támogattak anyagilag mindig. Hálás vagyok nekik, de úgy döntöttem, szeretnék elkoltozni a párommal albérletbe, abba a városba ahol ő dolgozik, és ahol nekem az egyetem is van. Ezt nagyon nem vették jó néven. Mamám teljesen kiakadt, elbatortalanit, hogy úgyse fog menni, illetve hogy biztos nem fog támogatni. Anyukám meg fél hogy egyedül marad, amit megertek, mert nem volt kapcsolata több tíz éve, és egyke vagyok. De közben mégis ott van bennem a belső hang, hogy szeretnék onallosodni.

Nincsenek nagy anyagi gondjaink, párommal adunk a rezsibe, mindent mi fizetünk magunknak. Viszont anyukamek többször kértek paromtol pénzt( több százezret) amit ne adtak vissza, illetve ha szóba hozzuk mi vagyunk a rosszak. Kölcsönt szerették volna párommal felvetetni, de én teljesen elutasitottam. (több millió forintról volt szó)Ezért megorroltak ránk egy kicsit. Eltavolodtunk egymástól az utóbbi időben, főleg mióta megtudtak hogy apukám támogatja hogy külön költözzunk. (lelkileg és anyagilag is)

Nagyon jól esne ha batoritananak, mert eszembe sincs örökké itt hagyni őket. Mamám sokszor fenyeget azzal, hogy ő a vonat alá veti magát.. Mert nekem nem jó ami itthon van, és el megyek.. Nagyon nehéz ezen túl tennem magam lelkileg,mert még jó tudom ez toxikus és nem kellene foglalkoznom ennyire vele, hiába próbálom meg beszélni vele, újra és újra ez van. Egy részről úgy érzem helyes amit tenni akarok, másreszrol egy hálátlan gyereknek érzem magam. Szerintetek hogyan lehetne az ellentétek elsimitani? Illetve mi lenne az a lépés ami a legjobb lenne, és a legkevesebb sebzést okozná mindenkinek?