Hogyan érjem el, hogy az egyetemista gyerekem ne járjon haza minden hétvégén?

Kamu-szagot érzek én is erősen...

Az ismerőseim esetében pont az ellenkező probléma volt: a szülők erősködtek, hogy haza kell jönni minden hétvégére - a gyerek meg már függetlenedett volna, és szeretett volna néha hétvégén lazítani, bulizni, vagy csak egyszerűen mást csinálni, mint otthon enni-mosni-stb.

Ne aggódjatok, a MÁV majd rajta lesz, hogy elmenjen a kedve a rendszeres hazajárkálástól... Egyszer kinn felejtik a mínusz húszas éjszakában Ғaszompuszta alsón, azt megritkulnak azok a látogatások. Ember nem volt még, aki nem rokkant előbb-utóbb bele a sok utazásba, és ne mondta volna azt, hogy ebből elegem volt.

Egyébként sajnálom, mert az uralkodó kollégiumi állapotok tényleg alávalóak! Lenne mit az államnak javítani rajta.

Undorító ez a mentalitás. Nem értem, minek kellett gyereket vállalni, ha egyszer utálod.

Normális embereknél (hangsúlyozom: NORMÁLIS!!!) az egyetemisták minden hétvégén hazamennek, viszik a mosatlant (nálunk a SOTE koleszban egyáltalán nem volt mosógép, mit is csináltam volna vele), a szülők pedig örülnek, hogy legalább hétvégén látnak valamit a gyerekből, és egy fél kamionnyi kajával eresztik csak el.

De mondom, ez a normális családoknál van így.

Láthatod, kérdező, hogy senki sem ért egyet veled, csak vannak, akik finoman fogalmazzák meg a mondanivalójukat.

Kolis vagyok, már volt jópár szobatársam, de az összessel meg lehetett beszélni, hogy osszuk fel a hűtőt, fülessel nézzék a filmjeiket és az első pár alkalommal megkérdeztük egymást, hogy zavarja-e, ha vendéget hozunk. Hétvégén alig vannak a koliba, akkor mindig van üres mosógép, nyugodtabban lehet tanulni, mert kb csak te vagy egyedül és vásárolni is akkor lehetne, mert a többiek már elfogyasztották a kajájukat a hűtőből és még nem jött meg az újabb adag otthonról. Ja és van külön tanulószoba is a koleszokban.

Ettől függetlenül én is hazajárok és nem hiszem, hogy emiatt lemaradnék bármiről is.

Szűzanyám!

Nekem még a menyem is jött kollégista korában hozzám, pedig még nem is volt a menyem.

Igen hozzám!

Mert az anyjánál ugyanúgy kupi volt, a testvéreitől nem tudott tanulni, nem volt nyugalma.

A fiam rendszerint hétvégén dolgozott, én meg jó szívvel gondoskodtam róla, biztosítottam a nyugodt tanulását, kimostam-vasaltam a cuccait és csomagoltam neki kaját több napra. Igyekeztem a kedvenceit főzni és reggel addig aludt, ameddig akart, addig még a legyet sem engedtem zümmögni!

Tényleg én sem hiszem, hogy ezt egy ANYA írta ki, a saját gyerekéről!