Mennyire normális dolog az, hogy az anyánk ilyeneket mond nekünk, hogy "Rohadj meg" meg a "Húst marnád le magadról"?
Anyánk nemrég lett nyugdíjas és lassan ellátásra szorul. Gyerekkorunkban sem éreztük, hogy szeretne minket, tulajdonképpen amikor kisgyerekek voltunk is így beszélt hozzánk. Habár láttuk, hogy más gyerekek szülei nem így bánnak a gyerekeikkel, úgy voltunk vele, hogy belefér, legalább nem ver minket.
Ennek ellenére gyűlt és gyűlt és csak rosszul esik mindkettőnknek, ha ilyeneket mondanak nekünk, ráadásul minden jogos ok nélkül. Mai napig így beszél hozzánk, pedig már felnőttek vagyunk és egyre jobban zavar.
Múltkor azért átkozott minket, mert 15 éves mocskot takarítottunk ki a konyhájából és rendet raktunk. (kényszeres gyűjtögető és mocsokban is él és nem hagyhattuk, hogy megfulladjon a saját mocskában)
Azelőtt meg azért, mert megmostuk a zsíros és koszos haját, amiből áradt a bűz, pedig előtte 4 óráig könyörögtünk neki, hogy mossa meg maga.
Igazából bármiért képes nagyon csúnyán átkozni és rosszul esik azok után, amiket teszünk érte.
Most is azért dolgozunk és áldozzuk fel a 20-as éveinket, hogy ő nyugodt, tiszta környezetben élhessen, de a szívünk mélyén úgy érezzük, hogy nem is érdemli meg, csak azért tesszük, mert biológiailag az anyánk.
Van köztetek olyan, akivel szintén így beszél az anyja? Tudom, hogy nem normális dolog, de talán megnyugtatna, valamennyire, hogy nem vagyunk egyedül ebben.
válasza:Anyukátok beteg, mentálisan.
Ugyanúgy nem tehet róla, mintha rokkant lenne, de eljárhatott volna terápiára vagy valami..
Én minimálisan gondoskodnék róla, amúgy az állam feladata.
Már csak azért is az államé, mert nem vette észre a hibát és hagyott mellette felnőni, megnyomorítva ezzel engem is. Rettenetesen dühös lennék/vagyok.
A minimumot nyújtsátok, és végre kezdjetek el élni magatokért!!
válasza:A pszichológiában van egy elmélet, ami szerint a gyerek nem mentheti meg a saját szüleit saját maguktól. Ésszerű határokon belül segítsen, persze, de az életét ne áldozza fel érte. Amit a szülőtől kaptunk, azt a következő generációnak, vagyis a gyerekeinknek "kell" továbbadnunk, értük kell áldozatokat hoznunk. Félreértés ne essék, nem azt mondom, hogy hagyjátok magára, de csak annyit vállaljatok, amennyi nektek belefér. Mégha ezt is sugallja ő illetve a társadalmi nyomás, nem kötelességetek beáldozni az életeteket.
Ellenben annyit még jó, ha tudtok, hogy senki nem jókedvében hülye. Ez annyit jelent, hogy neki is voltak olyan dolgok az életében, ami miatt ilyen lett. Lehet, hogy nem volt a legjobb anya, de biztos vagyok benne, hogy lehetőségeihez képest (és itt most gondolok az lelki korlátokra is, amikről nem is tudtok, de lehet hogy még ő maga sem) tisztességgel felnevelt titeket. Lehet nem tudott többet adni, de az egyik legnagyobb dolgot, az életet tőle kaptátok. És hogy már vagytok, a ti dolgotok, hogy jobban csináljátok majd a gyerekeitekkel mint ő, hogy felnőve ne csak azt érezzék, hogy csak az életet kapták tőletek. Így ebből az aspektusból erre is "tanított" titeket, a maga suta módján.
ui: ha meg nagyon nem bírtok vele, akkor elgondolkodtató egy szakintézmény, ahol ellátják.
válasza: válasza: válasza: válasza:Nem idióta, kényszeres, elhanyagolja magát, a rosszat látja a gyerekeiben már kicsiként is, szerintem skizo de minimum egy durva személyiségzavara van, ami betegség.
Verbálisan bántalmazott benneteket, az ilyenért sok országban börtön járna, de minimum kiemelik a gyereket, hogy ne legyen sérült az is..
Egyébként az én anyám is beteg, de csak ritkán tör rá, nálunk az “isten húzzon a fszára” ment gyerekként, meg pár enyhébb..
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!