A nevelőapám lejárató leveleket írogat rólam különböző embereknek. Normális dolog ez?

Soha nem volt igazán jó a kapcsolatunk, de azóta mérgesedett el igazán, hogy a saját lábamra álltam és elköltöztem otthonról. Azóta folyamatosan kapom a számonkérő, becsmérlő telefonokat, e-maileket tőle.

Mindig felhív valami mondvacsinált ürüggyel, hogy "baj van, azonnal gyere haza". Ha ekkor otthagyok Pesten csapot-papot és hazamegyek, annak az a vége hogy kiderül hogy a probléma már megoldódott vagy nem is volt, vagy ha még fennáll és megoldom így vagy úgy akkor torkaszakadtából elkezd üvölteni, hogy ez nem jó, mindent elrontottam, soha többet nem jöhetek haza, stb.

Éveken keresztül nógatott, hogy vigyem el a még nála levő holmimat (anyukám már meghalt). Mikor végre elkezdtem elhordani a cuccomat, az első bőröndnyi cucc elhozása után lecseréltette a zárat és azt mondta nem enged be, hacsak nem támogatom jelentősebb összeggel (még dolgozik de nagyon fél hogy bármikor nyugdíjba küldhetik, és akkor nem lesz annyi pénze mint eddig).

Most már a Facebookon is letiltottam sajnos és vagy egy éve nem beszéltem vele, ugyanis ott is mindenféle ronda dolgokat írogatott rólam az ismerőseimnek, sőt anyu külföldi rokonai előtt is besározott. Valami olyan szívszaggató levelet írt anyu nagynénjének, hogy az elkezdett rendszeresen pénzt küldeni neki és most neheztel rám, hogy neki kell eltartani az én rokonaimat úgymond. És nem igazán hiszi el az én verziómat, holott még soha nem is találkozott vele személyesen.

Azért nem beszélek vele, ill. tiltottam le Facebookon, mert ha bármit elmondok neki az életemről, tegyük fel mittudomén azt hogy van egy Kriszti nevű barátnőm, akkor látom hogy suttyomban jegyzetel és egy pár nap múlva ráír az illetőre Facebookon, hogy befeketítsen.

Anno egy pár éve mikor láttam hogy már egyre nehezebben boldogul egy csomó mindennel a házban, a telken, bedobtam hogy hazaköltözöm (ez még az előtt volt hogy ennyire elmérgesedett a kapcsolatunk, ma már tuti nem ajánlanám fel). Erre gúnyosan ezt mondta: "Jó, nagyon helyes. Gyere csak. Hogy hol fogsz lakni, azt nem tudom." (Anyu halála óta egyedül lakik a háromszobás házban, ahol régen hárman laktunk.)

Azért pörgök ennyit rajta, mert más élő rokonom nincs. Anyu nagynénjével úgy ahogy jóba voltam amíg ki nem tört ez a balhé, de azóta neheztel rám és akármit mondok neki, egyszerűen nem hisz nekem.

Szerintetek mit csináljak?