Szülők, így hogyan várjátok el az őszinteséget?

Anyám mindig őszinte velem, így én is mindig az vagyok.

Fiúként bármikor odamehettem hozzá, hogy beszélgessünk. Akármit csinált olyankor befejezte, és csak rám figyelt. Sosem szidott le, igyekezett tanácsot adni, volt, hogy fájó tanács, de igazságos volt.

Már felnőtt férfi vagyok, és a menyasszonyom is sokat szokott vele beszélgetni, tanácsot kérni. Egyszer megkérdezte anyámtól, hogy miért van az, hogy ő vele bármikor lehet beszélni, de a saját anyjával nem tud.

Anyám azt mondta, hogy nem vagyunk egyformák, és addig amíg nem vagyunk benne nyakig, ne akarjuk megmondani másoknak mit, hogyan kell csinálni.

Te most azt hiszed, hogy ha egyszer szülő leszel, akkor tökéletes szülő leszel?

Anyám szerint senki sem az, ő sem. Mesélt dolgokról amire ma mint szülő nem büszke. Van amikor elsírja magát, mert sok év után rádöbbent, hogy másképp kellett volna.

Szóval kérdező. Amíg nem vagy benne, ne akarj okoskodni, mert nem jó..

Anyád-apád nem az "őszinteséget" szereti, csak kontrollmániás, irányítani akar mindenben, ezért követeli ki rólad az összes infót.

Te meg nem akarod ezt felfogni.

A kėrdezővel telljesen egyetėrtek.

Az a baj a világgal hogy akik alkalmatlanok a szülősėgre többnyire azoknak van gyereke.

Akik pedig jó szülők lennėnek nem biztosak benne hogy jó szülők lesznek ės inkább nincs gyerekük ,vagy nemlehet.