Elvált szülők gyermekei! Ti hogyan élitek meg a szüleitek új párját?
Sziasztok! Nem kötelező elolvasni, de itt az én történetem dióhéjban:
Anyum egy szintén elvált, egy gyerekes férfival jött össze, apum egy 32 éves nővel.
Anyum új párja gyakran itt van nálunk, általában hozza a fiát is. Kedves, aranyos fickó a "mostohaapám", de nagyon nem törődik velem. Általában olyan programokat talál ki, amit az öcsémmel tud csinálni és a fiával, nincs közös témánk se. Anyának mondtam, hogy szeretnék egy olyan programot, amikor az én ötleteim érvényesülnek, de általában az a válasz, hogy vagy munka miatt nem tudjuk megcsinálni, vagy a fiúknak nem tetszene. Kettesben se tudunk programot csinálni, mert "nem hagyhatja egyedül a fiúkat".
Apánál, ha ott vagyunk akkor a barátnője is ott van. Ha valahová hármasban mennék (öcsém a harmadik) akkor a barátnőnek is jönnie kell, mert "családtag". Mondtam apumnak, hogy néha csak vele szeretné(n)k lenni, de azt mondta, nem akarja, hogy a barátnője azt érezze nem szeretjük. Hát pedig az állandó jelenlétével lassan eléri ezt...
Úgy érzem mindkét szülőmtől elhidegülök, nekem kell mindig alkalmazkodnom, hogy másnak jó legyen.
Sajnos nagyszülőkhöz nem tudok fordulni, mert elhunytak vagy nem ismerem őket.
Kerdezo!
A macskás kávézót meg egy kiállítást ne hasonlíts már össze. Imádom a macskákat, de eszembe nem jutna olyan kávézóba bemenni, ahol ott kószálnak össze vissza. Aki meg nem szereti őket, nyilván meg erősebben viszolyog az ötlettől. Ezzel szemben egy kiállítás, akármiről szol is, csak hozza ad az életedhez.
Javasolj olyat, ami mindenkinek tetszhet.
Borzalmasan éltem meg. 10 éves voltam, mikor anyu egyik napról a másikra elköltözött, mert megcsalta aput az ex barátjával. Akkor apuval maradtunk 2 évig, szörnyű állapotban volt akkor anyu miatt, de megpróbált keresni magának új társat. Sajnos mindenki aki volt, mind kihasználta őt, alig volt otthon étel akkoriban, de a nőknek minden napra jutott egy üveg bor és egy szál rózsa. Többségük nem tűrt meg minket, volt olyan, aki ellenünk (én és az öcsém) hangolta aput, ami nagyon fájt.
Aztán apu elköltözött, anyu pedig vissza a párjával és a fiával. Azt hittük jobb lesz, mert amikor náluk voltunk jól kijöttünk, rendesek voltak. De az együttélés nem ment. Mindig veszekedés volt, amikor anyuval összevesztek zengett a ház. Amikor csúnyát mondott annyira én próbáltam őt megvédeni, de akkor nekem támadott és anyu már nem védett meg engem. Ez eltört bennem valamit. Folyton beszólt, kifigurázott, a hátam mögött kibeszélt anyunak, aki semmit sem szólt. Mondanom sem kell, alkoholista a mai napig, és történtek még durva dolgok, amiket nem részleteznék.
Szerencsére két éve elköltöztek, hamarosan én is tervezek költözni, mert most az öcsém és anyu közt van a mindennapos veszekedés, amit már nem bírok tovább.
19/N
Szia kérdező! Hány éves vagy egyébként, megtudhatjuk?
Én mint "mostohaanya", a másik oldalról fűznék kommentet a kérdésedhez.
Tehát a férjemnek van 2 kislánya, akik 6 és 9 évesek. Amikor láthatáson vannak nálunk, sokszor mindent velem akarnak csinálni. Ennek ellenére, én szándékosan alkalmanként nem-et mondok a programokra, hogy csak hármasban lehessenek. Szerintem ez fontos, és szeretném megadni nekik a lehetőséget erre a távolmaradásommal. (mellesleg ez nekem is jó, hiszen van egy kis én időm akkor )
Egyébként ők természetesnek tartják apa/anya új kapcsolatait, így sosem volt gond, vagy féltékenység ebből.
(Zárójelben hozzáteszem: hidd el, nem egyszerű gyermekes emberrel kapcsolatot kezdeni! Ha nem szeretnének a férjem gyermekei, akkor nem is bírnám, és kihátrálnék a kapcsolatból.)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!